[Exhibition of the Collected Works of Pál Szinyei Merse]

"A Nemzeti Szalon tisztkara [The Committee of Nemzeti Szalon]:
Elnök [President]: Gróf [Count] Andrássy Gyula , V.B.T.T.
Ügyvezetö-igazgató [Executive Director]: Ernszt Lajos.
Alelnök [Vice-President]: Vészi József (orsz. képv. [national representitave]); Ferenczy Károly .
Művészeti igazgató [Artistic Director]: Kézdi-Kovács László.
Igazg. tagok [Directorate Members]: Bruck Miksa; Baditz Ottó; Tölgyessy Arthur; Madarász Victor; Baronyi Arthur (a Ferenc József-rend lovagja, pénztáros [Knight of the Order of Franz Joseph, Treasurer]); Kammerer Ernő (min. tan., orsz. képv. [ministerial advisor, national representative]).
Ügyész [Prosecutor]: Dr. Képessy József.
Titkár [Secretary]: Déry Béla.
Műtáros [In Charge of the Collection]: Rubovics Márk.
A Nemzeti Szalon ezidei művészzsürije [The Current Jury of Nemzeti Szalon]:
Festők [Painters]: Balló Ede; Ferenczy Károly; Kann Gyula; Kernstock Károly; Kézdi-Kovács László; Márk Lajos; Tölgyessi Arthur.
Szobrászok [Sculptors]: Radnai Béla; Róna József; Telcs Ede.
Építészek [Architects]: Bobula János; Giergl Kálmán; Kauser József", n. p.

Nr. of pages: 33 [PDF page number: 40].
Holding Institution: online: Hungaricana.hu

Ernszt, Lajos: Modern Magyar Művészek. III. Szinyei Merse Pál, p. 5-11

"Szinyei Merse Pál kollektív kiállításával
kellett volna a modern magyar művé-
szek kiállításának sorozatát a Nemzeti Sza-
lonban megkezdeni, aki nemcsak hazánkban,
hanem a külföldön is azon elsők közé tarto-
zott, akik a modern művészetnek hirdetői
és úttörői voltak. Ezen tervünket azonban
meg nem oldhattuk, mer a művészeti anyag
egybegyűjtése sokféle akadályba ütközött és
így a plein-air-festés első nagy magyar mes-
terét csak Ferenczy meg Strobentz gyűjtemé-
nyes kiállításai után mutathatjuk be. Szinyei
Merse Pál — akit joggal nevezhetünk magyar
Böcklinnek — 1845-ben született a sáros-
megyei Szinye-Ujfaluban. Iskolai tanulmányait
Eperjesen kezdte és Nagyváradon folytatta,
míg a festészetből — mely iránt már gyermek-
korában nagy előszeretettel viseltetett — Mezei
Lajostól nyert először oktatást. Első tanítója
csakhamar azt ajánlotta Szinyei atyjának,
hogy adja fiát teljesen a festészetre és kiké-p
eztetése végett küldje külföldre. Szinyei
atyja megfogadta a tanácsot és fiával szemé-
lvesen utazott Münchenbe, ahol az akkori idő-
ben — 1864-ben — nagyban működő Piloty-
féle iskolába került. Tudvalevőleg azonban a
Piloty-féle iskola nagyobbára a történeti festést
kultiválta, de ez nem felelt meg Szinyei
rajongó lelkének, aki művészetének egész tel-
jességével imádta a szabad természetet. Ott is
hagyta hamarosan Piloty iskoláját és művészeti
tanulmányait kint végezte a szabadban. Ez időben
festette «Anya a gyermekeivel» és a «Szerelmes
pár» cimű képeit. A porosz-francia háború kitö-
résekor visszatért Magyarországba és csak annak
befejezése után ment ismét vissza Münchenbe.
Hogy a véletlen sokszor milyen nagv
szerepet játszik, bizonyítja a következő eset
is. Midőn Szinyei 1872-ben újból visszatért
Münchenbe, természetesen atelierre volt szük-
sége és ez okból fölkereste Benczur Gyulát,
akinek műterme a Böckliné mellett volt. A jó
véletlen úgy akarta, hogy Benczur épen akkor
készült eltávozni a bajor fővárosból egyévi
időre, mikor Szinyei őt fölkereste és így
készséggel átengedte azon időre műtermét.
És ez döntötte el a fiatal művész jövőjét.
Csakhamar szoros barátság fűzte össze Szi- [p. 5]
nyeit és Böcklint, aki kétségtelenül a XIX. szá-
zad egyik legnagyobb és legeredetibb művésze
volt. Ez az egy esztendő, amelyet azután nap-
nap után együtt töltöttek szorgalmatos munká-
ban, telve a legszebb ideákkal és a jövő mű-
vészetébe vetett bizalommal, eltörülhetlen nyo-
mokat hagyott Szinyei Merse Pál művészeti
fejlődésében. Telve nemes ambícióval mun-
kálkodtak, biztak jövőjükben, hogy teljes el-
ismerés fogja munkájukat koronázni. De csa-
lódtak mind a ketten: úgy Böcklin, mint
Szinyei. Böcklin csak élete utolsó éveiben
érte meg, hogy művészetét általánosan elis-
merték és Szinyei is csak jó későn talált a jól
kiérdemelt elismerésre.
Szinyei Merse Pál 1872-ben Münchenben
festi meg legszebb képeinek egyikét, a «Majá-
lis»-t, melyen a szinek pompája Böcklinre, míg
alakjai Gabriel Maxra emlékeztetnek, aki-
vel szinte intim barátságban volt. Dacára
eme sikerült alkotásának, valódi siker nem
jutalmazta fáradozását és tovább kellett küz-
denie: újabb művészeti diadalokért. 1882-ben
Bécsbe ment, ahol műveit újból kiállítja,
köztük a «Majális»-t és másik legszebb művét,
a «Pacsirtá»-t, de itt sem akarták elismerni.
Az utána következő évben hazajött, azt remélve,
hogy itthon megértik őt, de csalódott itt is.
Műveit kiállította, de az akkori idők legsze-
rencsétlenebb műbirálója, Kelety Gusztáv vette
tollára Szinyei művészetét és kegyetlenül le-
hordta. Kelety ugyanis mindenkit fölmagasz-
talt, aki az ő akadémiai édeskés modorában
festegetett és az ilyen piktorokat megtette a
jövő embereinek, de mindenkit lehordott, ki
újabb, szabadabb irányban mert dolgozni.
Szinyeinek ugyan vigasztalásul szolgálhatott
volna az, hogy Kelety, ahány új talentum jött
hozzá, mind megpróbálta elriasztani kímélet-
len és igazságtalan kritikáival; így bánt Kelety
Munkácsyval meg Madarász Viktorral is, aki-
ket röviden pályatévesztett, tehetség nélküli
kísérletezőknek deklarált. Szinyeit ezen újabb
csalódás és jogosulatlan kritika azonban any-
nvira bántotta, hogy otthagyta a festészetet
és hazament atyjának birtokára, ahol csupán
a gazdaságnak szentelte az idejét.
Művészlelke azonban nem tudott beletörődni
a sorsba. 1894-ben Kadocha Lippich Elek biz-
tatására megjelenik újra egyik művével Buda-
pesten. Kiállítja a «Pacsirtá»-t, mely csakhamar
vevőre is talál. 1896-ban kiállítja a «Majális»-t,
melyet megvásárol az állam. Ez időtől kezdve
a sikereknek láncolata az ő művészete s mi-
után a modern művészeti mozgalmak hullá-
mai, melyek egész Európát meghódították,
hozzánk is eljutottak: Szinyei Merse Pál is
részesülhetett végre azon elismerésben,
melyet nálánál sokkal kisebb kaliberű művészek már
évtizedekkel előbb élveztek. [p. 6]
Szinyei művészeteben három korszakot
különböztethetünk meg. Az első az akadémia
korszaka, mely időből a mostani kiállításon
több érdekes arckép és egy nagyobb akttanul-
mány látható. Művészetének második szaka
1872-ben kezdődik, vagyis azon időben, mikor
Böcklinnel megismerkedett, aki rendkívüli
nagy hatással volt reá és Szinyei ez időtől
kezdve úgy színeiben, mint művészeti világ-
nézetében teljesen átalakult.
Vizsgáljuk csak meg közelebbről e két rokon
művész alkotásait. Ha különösen a 70-es
évekből való arcképüket nézzük, azt hisszük,
hogy Böcklin és Szinyei fivérek. Egyforma
hatalmas termet, széles vállakon nyugvó ko-
moly fej külsőleg is nagyon hasonlóvá tették
egymáshoz e két művészt, olyannyira, hogy akik
őket Münchenben gyakran együtt látták, meg-
voltak arról győződve, hogy testvérek. E két
művész a természet különös rendelésénél fogva
külső megjelenésükkel is jelezte, hogy új
művészetet jöttek hirdetni, melyhez az anya-
got a mindenható természet örök változa-
tosságából merítik. Egy évet töltött együtt
Szinyei Böcklinnel és csakis egy olyan erős
egyéni művésziélek, mint Szinyei, tudta ma-
gát emancipálni Böcklin befolyása alól, aki
teljesen megtartotta egyéniségét és irányát
oly hatalmas behatás alatt is, mint amilyen
a Böckliné volt reá.
Böcklin — mint tudjuk — egy egészen új
képzeletbeli világot alkotott magának, amely-
nek keretén belül a régiek pogányéletét, kedv-
teléseiket és szokásaikat oly művészi tökély-
lyel és amellett oly sajátosan adta vissza,
mely őt minden idők legeredetibb művé-
szévé avatta és a legnagyobb mesterek közé
emelte.
Szinyei nem érezte egy új képzeletbeli
világ szükségességét alkotásainak területén,
mint Böcklin és ennek természetes oka abban
rejlik, ki micsoda körben él és mily körül-
mények között nevelkedett? Böcklin például
Baselben született, szegénysorsú szülőktől. Úgy a
város, mint a vidék lakói kivétel nélkül
szorgalmas, egyszerű polgáremberek, csekély
lelkivilággal, de annál több vallásos szenti-
mentalizmussal. Ott mindenki a kenyeret
keresi, a garast hajszolja és legnagvobb ambí-
ciójuk az, hogy őket városuk lakói jóravaló
és józan kereskedő-embereknek tartsák. Ebben
leli főkép magyarázatát az, hogy Böcklin
annyira tudott lelkesedni a régiek szabad és
érzéki életéért, mert azok, akikkel a sors mosto-
hán bánik, lélekben mindig egy új világot
keresnek, vagy visszavágyódnak az elmult
időkbe, ahol nézetük szerint minden jó és s
zép volt. Ilyen volt Böcklin is.
Ellentéte e tekintetben Szinyei Merse Pál,
aki gyermekkorában az atyai háznál megszokta [p. 9]
a jólétet, látta és megismerte az életnek szeb-
bik és kellemes oldalát és így nem is igen
érezhette az elmúlt idők vagy egy új, szebb
világ szükségét.
Így született meg lelkében és vásznán egyik
legszebb és legjellemzőbb műve, a «Majális»,
mely vidáman mulatozó társaságot ábrázol,
amilyen jelenetet ő azon körben, melyben nevel-
kedett és élt, számtalanszor láthatott és végig-
élvezhetett. Ezt a képet 1872-ben festette,
vagyis azon időben, midőn Böcklinnel a leg-
jobb barátságban élt és leginkább állott Böck-
lin hatása alatt.
A közös vonások dacára az a különbség
a két kiváló művész között, hogv Szinyei
képeinek tárgyát a jelenből meríti és vissza-
adja ecsetjével azokat a szép napokat és kel-
lemes órákat, amelyeknek ő maga is részese
volt; míg Böcklin, aki korának embereitől reá
nézve csak kellemetlent és rútat tapasztalhatott,
művészlelke elé képzelte a rég letűnt világot,
de ebben a keretben sem a régiek isteneit és
embereit örökíti meg, hanem képeinek tár-
gyát a képzeletbeli faunok, pánok, nimfák, a
tritonok és szirének képezik és az erdei ma-
gányok és a vizek tündéreit, meg a félig ember,
félig állatot képező centaurokat festi meg
Szinyei a Böcklinnel együtt töltött időben
szinte festett egy csomó hasonló tárgyú képet
így faunt nimfával, centaurokat stb.
De mint képeiből láthatjuk, komolyabban
sohasem foglalkozott ily tárgyú képekkel, inkább
úgy tréfából, vázlatosan vetette vászonra e gon-
dolatait, mert érezte, hogy ezeknél nem saját
világát és érzését, hanem barátjának, Böcklin-
nek a tárgyait festi és ő így csak mint után-
zója szerepelne.
Szinyei megmaradt a maga irányánál és min-
dig olyan tárgyat festett, amelyet saját szemeivel l
átott, átélt és át is érzett. Ezen irányú művei
közül legbecsesebb a «Majális» után a «Pacsirta»
című képe, melyet 1882-ban festett.
A művész harmadik korszakából való mű-
vek már csaknem mind tájképek, melyeken
szülőföldjének szépségeit, a magyar felvidék
dombos, lankás vidékét adja elénk. Szereti fes-
teni az őszi hangulatokat, amelyekben érdeke-
sebb a természet és erősen elválnak egymás-
tól a színek, de előszererettel festi meg a forró
nyarat is a búzaföldön termő piros pipacsok-
kal, melyeket nálánál jobban még a külföld leg-
jelesebb táj festői sem tudtak úgy megoldani,
mint ő, hogy visszaadhassa tüzes szinfantáziájá-
nak minden érzését. Az erős szinérzéknek
jelét adta már Münchenben is egy polichro-
mos műterem tervezésénél, melynek vázlata
a mostani kiállításon is látható.
Szinyei Merse Pálban a modern magyar
művészet egyik legnagyobb és legkiválóbb
mesterét birjuk, aki egy jó negyedszázaddal [p. 10]
ezelőtt hirdette már a modern művészetet s pó-
tolhatatlan kár a magvar képzőművészetre, hogy
nem ismertük föl előbb az ő nagy tehetsé-
gét és parlagon hevertettük pazar ecsetjét
húsz esztendeig. Pedig mennyi szépet alkot-
hatott volna azon idő alatt, amikor a sok
félreértés, keserűség és sorscsapások miatt
elkedvetlenedve hátat fordított a képzőmű-
vészetnek és ecsetet sem vett kezébe!
De becsüljük meg annál jobban azt a keve-
set. amelyet tőle birunk és kövessünk el min-
dent, hogy a sok félreértésből származó kese-
rűséget még életében elfeledtessük vele
A Nemzeti Szalon, midőn műveiből kiállí-
tást rendez, ezt a művészeti eseményt legna-
gyobb sikereként fogja följegyezni, melyet a
magyar művészet megszerettetése érdekében
folytat. Én pedig a mesternek ez úton is
hálás köszönetemet fejezem ki, hogy kérése-
met teljesítette és örökbecsű műveit átengedte
a Nemzeti Szalonnak gyűjteményes kiállítás
céljából.
Budapest, 1905 január 8. [p. 11]"

"A Nemzeti Szalon tisztikara [The Committee of Nemzeti Szalon]", n.p.
"Modern magyar művészek. III. Szinyei Merse Pál [Modern Hungarian Artists. III. Pál Szinyei Merse]", p. 5-11
"Előcsarnok [Foyer]", cat. no. 1-7, p. 13-18
"I. Terem [I. Hall]", cat. no. 8-54, p. 19-22
"II. Terem [II. Hall]", cat. no. 55-88, p. 23-30
"III. Terem [III. Hall]", cat. no. 89-96, p. 31-33

Other Mediums listed