exhibition

[Meunier Exhibition at the Műcsarnok]

Meunier kiállítás a városligeti Műcsarnokban


ID: 126, Status: proof read
Exhibition period:
Mar 12, 1907
Type:
solo
Organizing Bodies:
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat
Currency:
K (Austro-Hungarian Krone)
Quickstats
Catalogue Entries: 198
Types of Work: painting and drawing: 80, other medium: 116, unknown: 2
Artists: 2
Gender: female: 0, male: 2
Nationalities: 1
collapse all Catalogue View List View
Date Title City Venue Type
Catalogue
Meunier kiállítás a városligeti Műcsarnokban. Singer és Wolfner 1907.
Nr. of pages: 22 [PDF page number: 40].
Holding Institutions: Metropolitan Ervin Szabó Library, Museum of Fine Arts Budapest
Catalogue Price
0,6
Preface
Lyka, Károly: Constantin Meunier 1831-1905, p. 3-8

"Ötvenéves korában fogott Meunier azoknak a
halhatatlan alakoknak megmintázásához, amelyek
a Műcsarnok ezévi első kiállítását díszítik. A nyo-
morúságban tengődő iskolamesternek ezek a
bronzok szereztek világhírt. És – meggyőződé-
sünk szerint – ezek a XIX. század leghatalmasabb
szobrai.
Aki valaha szemtől-szemben áltt velök, egész
életére felejthetetlen emlékekkel lett gazdagabb.
Vajjon minő mesterfogással zárta Meunier ezt az
erőt műveibe, hogy az így belénk nyilallik s végig-
kisér minket holtunkig?
A rejtély nyitja egyszerű: nem adott sem többet,
sem kevesebbet, mint amit a saját szemével látott
és a szivével átérzett. [p. 3]
Valahol Liège környékén pillantotta meg elő-
ször modelljeit. Saját rabszolgai életének látta ott
tükörképét, a bányák mélyén, a hámorok izzó,
füstös levegőjében. Ezer s ezer kar és derék áll
ott a munka szolgálatában. Egy-egy dráma ját-
szódik le a mélységekben: a munka nem pihen,
új nép áll a kihullott helyébe. A gyárkémény
kormos atmoszférájában friss nemzedékek szület-
nek, mind csak arra, hogy egy percig se szüne-
teljen a munka. Egy új, testetlen bálvány oltárán
ég a rőt tűz : gőzfújtatók szítják, tízemeletes
kürtők szórják a magasba szikráit: az a modern
munka oltára. Érte feszülnek az izmok, érte gör-
nyed a hát. A szobrászok között Meunier az első,
aki hirtelenül észreveszi e kép nagyságát és erejét.
Újra felveszi a rég sutba dobott mintázófát.
S most, e benyomások alatt, születnek meg az ő
bronz-munkásai.
Elég egy ily kiaknázatlan új világba bepillantani.
Annak hangulata sohasem hagyja el többé az embert.
Meunier a félmeztelen bánya- és kohómun-
kásokat tanulmányozta: emlékezetébe tapadt min- [p. 4]
den mozdulatuk, a testtartás formája, a feszülő
izom ruganyossága, az a hév, amellyel a vas-
fegyverzetü kar megtámadja a sziklát. Mily más
mozdulatok ezek, mint aminőket ő az akadémián
klasszikus istenek és istennők gypszmásolatain
tanult! Ahova nézett: a modern szobrok meg-
annyi elkoptatott frázis, gyönge viszhangjai egy
rég letünt kornak. S most íme, megláthatta az
embert a mai élet sürgés-forgásában, a munka
harcában, ahol minden mozdulat ökonómikusan
kiszámított, új lendületű, s ami fő: mindent ki-
fejező. Nézte a kikötő-munkásokat, amint súlyos
zsákokat cipelnek a partra, nézte a házépítő, az
arató, a huta-munkást s megtalálta azt, amit előtte
soha egy szobrász sem talált meg. Vajjon mi ez
az ő friss találmánya?
Körülbelül az, hogy egy jól megérzett moz-
dulattal bronzban ki lehet fejezni magának a
munkának karakterét. Tehát valami nagyon álta-
lánost, valami elvontat, szinte megfoghatatlant.
Egyetlenegy magános alakba ilyen módon bele
tudott zárni egy egész osztályt, egy egész népet. [p. 5]
Van munkás, aki a karjával dolgozik, van, aki
A derekával, más a lábával. Van minden munká-
nak mesterfogása, technikája. A kovács teste pihe
nés közben is más tartású, más súlyú, mint az
üvegfuvóé vagy kőmívesé. A munka, amelyet az
ember teremtett, ime, reá reflektálja jellemvonását.
Meunier az első a szobrászok közt, aki ezt észre-
vette s rögtön tökéletesen ki is fejezte. Vannak
pihenő alakja, amelyekbe ezer s ezer egyazon
mesterséghez tartozó ember jelleme tömörült.
Szinte azt mondanók: osztályképek ezel. S elénk
teremti őket a legkevesebb apparátussal, a köz-
mondás egyszerűségével. Hogyne, hiszen ő fedezte
fel mindezt, ő ismeri legjobban, s tehát módjában
van minden habozás és körülírás nélkül elénk
adni lelkének e friss élményeit.
Ötvenéves koráig tétován, ezt is, azt is feste-
getve, rajzolgatva töltötte napjait. Ez az új fel-
fedezés azonban hirtelenül megacélozta. Most
értette meg, hogy miért érdemes élni. És akkora
munkaprogrammot formált, amelytől meghök-
kenne a legvérmesebb reményű ifjú is. Hatalmas [p. 6]
fizikuma azonban győzte: ő is munkás volt, a
javából.
Aki az életéből ennyi kincset tudott felmarkolni,
nem törődhetett sokat azzal, hogy alkotásaihoz
mit szólnak a többi emberek. Mint kifogásolják
majd, hogy nics benne grácia, érzés a szép
iránt, ideális eszme. Ilyesmit még a nyolcvanas
években is megkivánt a közönség a szobrásztól.
Meunier nem törődhetett az elméleti esztétikával.
Neki élte hátralevő napjait sürgősen fel kellett
használnia arra, hogy ami benyomással telistele
volt a szíve, amit oly intenzive érzett, azt élettel
teljesen bronzba öntse. Mi több, ezt a bronz-
népet, a munka válogatott hőseit egyetlen mo-
mentummá akarta tömöríteni. Igy keletkezett a
„Munka szobra”, amelyet Brösszel egyik terének
ékességeül szánt s amely e kiállításon is látható
abban a formában, amelybe Meunier méghalála
előtt foglalhatta. E csodálatos erejű mű koro-
názza, tetőzi be a XIX. század szobrászatát.
Ezeket az alakokat ő is közvetlen környezeté-
ből szedte fel, akár Donatello. Más időktől, más [p. 7]
művészektől nem kért kölcsön sem inspirációt,
sem formát : egészen a maga lábán jár. A belga
szobrász e belga munkásokon át tükrözi elénk a
munka hatalmas jellemvonásait. Művészete tehát
földhöz kötött, típikusan tősgyökeres, nem német,
nem francia, nem angol. Azért jellemzi oly erő-
teljesen születése helyét és mesterét, mert köz-
vetlenül azokból az átélt tapasztalatokból és érzé-
sekből eredt, amelyeket a belga bánya és belga
város sugallt neki.
A "Munka szobrának" közepén hatalmas alak
foglal helyet: a magvető. Széles, bátor, messzi
lendülő gesztussal hinti a rögbe a magot. Nyu-
godtan, a messzi horizontra szegzett szemmel
megyen előre, mint aki előtt nincs akadály.
A szobrászatnak egyik örök diadala ez az alak,
nekünk egyben tanulság is: az igazi nagy mester
a maga házatája körül találja a legértékesebb
kincseket, csak szeme legyen meglátnia s szíve,
hogy átérezze. A „Magvető" e dús adományából
talán nekünk is jut egy szemecske. [p. 8]"
Catalogue Structure
"Constantin Meunier 1831 - 1905", p. 3-8
"Tárgymutató" [Index of Artworks], p. 9-22
Additional Information
Other Mediums listed
Note
All of the entries have a number (from 1-124) after the titles. It is not explained what they denote.
Additional Notes

+Gender Distribution (Pie Chart)

+Artists’ Age at Exhibition Start(Bar Chart)

+Artists’ Nationality(Pie Chart)

+Exhibiting Cities of Artists(Pie Chart)

+Catalogue Entries by Type of Work(Pie Chart)

+Catalogue Entries by Nationality(Pie Chart)

Name Date of Birth Date of Death Nationality # of Cat. Entries
Constantin Meunier 1831 1905 BE 82
Isidore Verheyden 1846 1905 BE 1
Recommended Citation: "Meunier kiállítás a városligeti Műcsarnokban." In Database of Modern Exhibitions (DoME). European Paintings and Drawings 1905-1915. Last modified Aug 17, 2019. https://exhibitions.univie.ac.at/exhibition/126