[Exhibition of the Collected Paintings of Baron Ferenc Hatvany]

"Rendezte [Organised by]: Ernst Lajos; Dr. Lázár Béla.", n.p.

Nr. of pages: 14 [PDF page number: 20].
Holding Institution: online: Hungaricana.hu

Dr. Lázár, Béla: Báró Hatvany Ferenc, p. 3-6

"A fiatal művészek közt, akiket kiállításaink során
első izben mutatunk be a közönségnek, báró Hatvany
Ferenc a legizgalmasabb jelenségek egyike. Kétségtelen,
hogy a legellentétesebb véleményeket fogjuk róla hallani,
pedig az az egy kétségtelen, hogy nemcsak nagyon
gazdag kulturáju, de egyszersmind a világot eredeti
szemmel látó művésszel van dolgunk, aki fejlődése
felfelé haladtában igen jelentős pillanatban áll ki a
közönség elé.
Nem lephet meg senkit, hogy megitélése bizony-
talan.
Mikor Berlinben és Párisban bemutatkozott, ott
sem tudták azonnal hová helyezni. Csak a benne meg-
nyilatkozó ellentéteket látták, mindenesetre a franciák
itélete közelebb állott a megértéshez.
Pedig itt egy nagyon konzekvens fejlődés nyilat-
kozikmeg és hoz máris igen érett eredményeket és igér
még izgalmasabb, előre nem látható továbbjutást. A
kiindulás az impresszionista mesterekből történt — nem
jelent felesküdést egyhez sem : Renoir és Sisley, Manet
és Monet tanítását egyformán meghallgatta, de bele-
kapcsolta egy előbbi igen becsületes akadémizmus ered- [p. 3]
ményeibe. Van ezekben a kísérletezésekben fiatalos
vakmerőség, üde könnyelműség és valami bájos lehelet-
szerű üdeség, — valami, ami egyéni izt ad a képeinek,
minden kulturáltságuk mellett valami naivitást, ami
elragad és sokat igér, ami megkap és lehangol, vonz és
taszit, végeredményében pedig azt az érzést váltotta ki
belőlünk : várjuk, de érdeklődve várjuk a fejlődést.
A MIENK kiállításain jelentek meg ezek a fest-
mények,— a Bastien Lepage-tanitáson felnevelkedett
magyarok után megismertünk egy ifjú művészt, aki az
igazi nagymesterekhez tért vissza és visszhangra kelt
a lelkében a szavuk, a színlátásuk, az emberábrázolási
módjuk, mint Manet helyezte bele alakjait a szabad
térbe, mint Renoir adott teltséget színeinek, mint
Sisley fejezett ki leheletszerű tónusfinomságokat, mint
Monet figyelte meg a léghatásokat — de mindez —
éreztük — csak átmenet, sőt kevesebb : ujjgyakorlat,
technikai biztonság megszerzésének eszköze, s vártunk !
A MIENK megszűnt és Hatvany nem állított ki,
évek óta sehol. Aztán jött a külföldi bemutatkozás,
ahol sajátos megjegyzéseket hallottunk, hogy művészete
Ingresben gyökeredzik, de Cézanne-on át Vallotonhoz
jutott el. Nem értettük ezt a megjegyzést: Ingres-Cézanne-
Valloton? S ime, a franciák is Ingrest emlegetik,
Cézanne-nal való kapcsolatban, — de Valloton nélkül
és a rajz finomságainak hangsulyozásával.
Ez a kiállítás most mindent megmagyaráz. Első-
sorban a kritika félreértéseit. [p. 4]
Van itt egy szobainterieurje, amelynek talán függ
Ingres T ö r ö k f ü r d ő j é n e k egy metszet alapján
való megfestése. Az impresszionista mesterek után,
Cézanne tájképeinek hatásával gazdagodva, Hatvany
tehát Ingres-hez fordult: de a maga Ingres-jéhez. A műtermében
ott lóghatott a S t r a t o n i c e , Ingres egy
női akt-tanulmánya, — de Ingres az ő fejlődésének csak
a külső lökést adta meg, Hatvany hű maradt természe-
téhez, nem hódolt be a nagy, de előbbi mestereivel
ellentétes művészetnek, hanem csak gazdagitotta vele
a maga egyéniségét. Ha Ingres művészete és doktrinája
azt hirdeti, hogy a véletlen hatások helyett a természet-
ből harmóniákat kell kiemelni; hogy a természet vissza-
adása nem jelent egyet a modell szolgai ábrázolásával ;
hogy a kifejezés a művészet lényege, ez pedig szorosan
összefügg a formával; hogy a szép formához ugy jutunk
el, ha domboruan modellálunk, minden belső részletezés
hiján ; hogy a legtöbben azért nem látják a dolgok ka-
rakterét, mert egy nagy forma helyett három kicsit
adnak: Hatvany mindezt megjegyezte magának és
felvette művészetébe.
Mely azért mégis egészen Ingres-ellenes !
Mert Ingres művészete rajzos alapú, aki szerint
még a füstöt is vonallal kell kifejezni, a rajz a művészet
a maga egészében, a becsület kérdése, a szin csak kiséret,
a festészet egyik disze, s aki szerint egy jól rajzolt dolog
bizonyára jól is van festve.
S Hatvany — az alapjában szinember — Ingrestől [p. 5]
csak kompozicióban, Formalátásban, harmoniaterem-
tésben tanult, de nem adta fel a maga ösztönszerü
érzéseit, nem mondott le a szinben való duskálás örömei-
ről és szinre fordította le Ingrest. Már abban a metszet-
visszaadásban is, ott az interieurje falán ! Ez a kopia
mindent megmagyaráz, aminthogy egyáltalán jellemző
a művészekre mindig, mint forditják át másolás közben
mesterüket a maguk nyelvére. Hatvany igy jutott tovább,
igy gazdagodott művészete uj elemben s kapunk tőle
egy sor izgalmas műalkotást, látszólag csupa belső ellen-
tétben levő, valójában a legkonzekvensebben kifejlesz-
tett kompoziciókat, melyek célja, hogy tömegükben
egységek, szinben pedig harmoniák legyenek.
Főleg szinharmóniák. S ez mindent megmagyaráz,
de egyuttal mindent igér. S mi most ujra ott állunk
Hatvany művészete előtt, gyönyörködve az elért ered-
ményekben és lélegzetvisszafojtva várva az uj tovább-
jutást.
Ez a művészet az igazi fiatal m ű v é s z e t ! [p. 6]"

"Báró Hatvany Ferenc", p. 3-6
"Első terem [First Hall]", cat. no. 1-24, p. 7
"Második terem [Second Hall]", cat. no. 25-54, p. 7-8
"Harmadik terem [Third Hall]", cat. no. 55-63, p. 8-9
"Negyedik terem [Fourth Hall]", cat. no. 64-78, p. 9
"Ötödik terem [Fifth Hall]", cat. no. 79-93, p. 9-10
"Hatodik terem [Sixth Hall]", cat. no. 94-105, p. 10
"Hetedik terem [Seventh Hall]", cat. no. 106-110, p. 11
"A hallban [In the Foyer]", cat. no. 111-112, p. 11
"Az Ernst-Muzeum eddig a következő kiállításokat rendezte [Following Exhibitions Have Been Organised by the Ernst Museum so Far]", p. 12
"Az Ernst-Muzeumban a következő felolvasásokat tartották [Following Readings Have Been Held at the Ernst Museum]", p. 13