[The First Group Exhibition Of The National Salon]

"A Nemzeti Szalon tisztkara [The Committee of Nemzeti Szalon]:
Elnök [President]: Gróf [Count] Andrássy Gyula.
Alelnökök [Vice-Presidents]: Gróf [Count] Edelsheim Gyulay Lipót; Ferenczy Károly.
Ügyvezetö-igazgató [Executive Director]: Ernszt Lajos.
Művészeti igazgató [Artistic Director]: Margitay Tihamér.
Igazgatósági tagok [Directorate Members]: Bruck Miksa; Kammerer Ernő; Kézdi Kovács László.
Titkár [Secretary]: Déry Béla.
Pénztárnok [Treasurer]: Weiser Kálmán.
Ügyész [Prosecutor]: Dr. Képessy József.
Műtáros [In Charge of the Collection]: Rubovics Márk.
Felügyelő bizottsági tagok [Supervising Committee Members]: Andrássy Antal; Károlyi György; Próbáld Lajos; Dr. Vajda Adolf; Zimburg Alajos", n. p.

Nr. of pages: 39 [PDF page number: 65].
Holding Institution: online: Hungaricana.hu

0,6

Ernszt, Lajos: A Nemzeti Szalon új kiállítási palotája. p. 5-16

"Nemzeti Szalonnak régi vágya teljesült be! Már
az alapítók kezdtek pénzt gyűjteni egy ház építésére,
de a műbarátok és művészek ezen régi óhaja csak
hosszú évek küzdelme árán jutott érvényesülésre. A fő-
és székváros szívében, a legszebb park közepén most
avatja fel a Nemzeti Szalon saját fényes otthonát; mely
különösen arra lesz hivatva, hogy művészeinknek azt
a régi vágyát teljesíthessük, hogy intim kiállításokat
rendezhetnek és ezáltal úgy művészetüket, mint cél-
jaikat, melyekért küzdenek, ki is fejthetik.
Hat év előtt, midőn a Nemzeti Szalon vezetését
átvettem : az egyesület úgy erkölcsileg, mint anyagilag
teljesen tönk szélén állott. A művészek és műbarátok-
nak csaknem minden számottevő tagja elhagyta az [p. 5]
egyesületet. Csak egy ember tartott ki utolsó percig és
ez a mi nagyérdemű elnökünk, Andrássy Gyula gróf.
Mikor 6 óv előtt jelentkeztem nála, hogy az egye-
sület vezetését hajlando volnék átvenni és megkértem,
hogy tartsa meg továbbra is az egyesület elnökségét,
— ő Excellentiája akkor már azt határozta, hogy nem
vállalja tovább a Nemzeti Szalon elnökségét. Meg-
ígérte azonban, hogy amennyiben sikerülni fog leg-
alább 15 jó nevű művészt az egyesület részére vissza-
szerezni, akkor megtartja készséggel továbbra is a
kulturális egylet elnökségét.
Hogy a 15 művész visszahóditása hogyan sikerült,
s hogy az uj aera elején minő harcok és belső viszályok
dúlták á Nemzeti Szalon békéjét az új emberek és a
régiek háborúi révén, az mostan már teljesen közöm-
bös, de körülbelül mindenki fogalmat alkothat magának
arról, hogy mit tesz az egyesületet ily körülmények
között vezetni és fentartani.
Első gondom volt az egyesület anyagi ügyeit rendbe-
hozni, hogy egyelőre tovább lehessen vezetni. Ez sike- [p. 6]
rült is. Például mindjárt kezdetben a Zichy-kiállitás
rendezésével nemcsak szép erkölcsi sikert értem
el, de anyagilag is igen jól bevált az egyesület-
nek. A kiállításokat sűrű egymásutánban rendeztük,
hogy a közönség érdeklődését állandóan ébren tartsuk
a Nemzeti Szalon iránt. De már ekkor beláttam, hogy
a Szalon jövőjét csak úgy lehet biztosítani, ha a
modern igényeknek megfeleiő alkalmas kiállítási helyi-
seget szerezünk, lehetőleg bent a főváros közepén és
erre az Erzsébet-téri kioszkot véltem legalkalma-
sabbnak. Közben előkészítettem azon nagyszabású,
modern kiállítások sorozatát, melyekkel a Nemzeti
Szalon nem remélt sikereket ért el.
Működésünk megérlelte régi tervemet s ezt beje-
lentettem az igazgatóságnak, amelyben azon alka-
lommal Andrássy Gyula gróf elnökölt és erre való elő-
terjesztésemet el is fogadták. Elnökünk másnap el is
ment mindjárt a helyiségeket megszemlélni és meg-
bízott, hogy az ügygyel foglalkozzam. Első feladatom
volt, hegy a kávéház bérlőjével megegyezésre jussak, [p. 7]
mert az ő beleegyezése nélkül a főváros sem tehetett
a bérleti idő lejárta előtt semmit sem. A bérlő hajlan-
dónak is mutatkozott szerződést kötni, ha a Nemzeti
Szalon olyan megoldást talál, hogy ő a kávéházi helyi-
séget érintetlenül megtarthatja. Erre felkértem Korb és
Giergl építőművész urakat, hogy oldják meg az előbb
említett módon a kiosk-épület átalakítását A tervek
el is készültek, de az sajnos nem volt alkalmas sem
a Szalon, sem pedig a bérlő szempontjából. E terv
meghiusulása után arra igyekeztem rábirni a kávéház
bérlőjét, hogy adja át egészen az általa bérelt helyi-
ségeket a Nemzeti Szalonnak, mert a szerződése nem-
sokára amúgy is lejár és biztos lehet benne, hogy a
főváros inkább fogja egy kulturális intézetnek bérbe
adni a helyiségeket, mint kávéház céljára, melyből
amúgy is van elég ebben a fővárosban. Időközben a
szerződés lejárt és a főváros, mely úgy látszik, azon
időben nem méltányolta eléggé, hogy mit jelent az, ha
egy kulturegyesületet támogat, — egyszerűen pályáza-
tot irt ki s a legtöbbet ígérőnek bérbe adta az egész [p. 8]
kioskot. Ezzel elesett a Szalon ismét régi vágyainak
teljesülésétől és már más és más tervekkel kezdtünk
foglalkozni, mert teljesen kárbaveszettnek látszott min-
den ilyen irányú fáradozásunk a fővárosnál.
Tervemet azonban nem ejtettem el és megpróbál-
tam az uj bérlővel is összeköttetésbe lépni, aki épúgy
hajlandósággal birt az eszme iránt, mint az előbbeni
bérlő. Persze szintén azt kötötte ki első sorban, hogy
a kávéháznak meg kell maradnia érintetlenül. Ekkor
többek közt Vágó építőművész barátomhoz fordultam,
vajjon meg tudná-e oldani valahogyan azt a feladatot,
hogy a kávéház is megmaradjon és a Nemzeti Szalon
is elférjen ? Ez a kérdés azért volt olyan igen fontos,
mert a Szalon úgy sem lett volna abban a helyzetben,
hogy évi 26.000 korona házbért fizessen, mint a bérlő.
Végre is Vágóék megtalálták a megoldás kulcsát egy
emelet ráépítése révén. Ez körülbelül egy év előtt
történt. Szerencsénkre e közben az akkori bizonytalan
politikai helyzet is rendes kerékvágásba jött, s az új
kormányban elnökünk, Andrássy Gyula gróf és a [p. 9]
magyar művészet másik nagy pártolója, Apponyi Albert
gróf is helyet foglaltak. Elnökünkről, Andrássy Gyula
grófról nem tudok eléggé kifejezhető hálával megemlé-
kezni, hogy nagy politikai elfoglaltsága mellett is min-
dig talált időt a Szalon ezen fontos ügyeinek elinte-
zésére s dűlőre juttatta az új palota építésének ügyét.
Apponyi Albert gróf kultuszminiszter szintén magáévá
tette ügyünket, kérésünket minden fórum előtt a leg-
melegebben pártfogolta és a költségvetésbe 57.000
frtos összeget vett fel az építkezés megkezdhetésére.
Miután azonban ezen összeget csak több évi részletben
kapjuk meg, a pénz konvertálásánál 7 ezer forintot vesz-
tettünk, ugy hogy csak 50,000 forint maradt az építkezés
megkezdésére. Nagy hálával vagyunk Koronghi Lippich
Elek, kultuszminiszteri tanácsos fáradozása iránt, aki ter-
vünket az első perctől fogva a legmelegebben pártfogolta
és a modern művészetnek leglelkesebb pártfogója ma is.
Ezzel az egyik fődolog el lett volna intézve, de
nem tudtuk, hogy még csak ezután fog jönni az igazi
harc. Röviden akarom csak említeni, hogy mikor már [p. 10]
a fővárosnál sikerült az összes bizottságokon keresztül
vinni a dolgot és a főváros tanácsa is jóindulatúlag
kezelte ügyünket, melynek különösen polgármestere,
Bárczy István ügyünket mindenben elősegítette s a
magyar képzőművészet örökös hálájára tette érdemessé
magát, akkor került kérelmünk a főváros közgyűlése
elé, mely simán ígérkezett letárgyalni ügyünket. Ámde
az utolsó percben Hauszmann Alajos műegyetemi tanár
kíméletlen támadást és hajszát indított az épités ellen,
csupán azon okból, mert át merjük építeni s mert
modernül merjük átépitni az általa annak idején renais-
sence-stylben tervezett épületet. A közgyűlésben hosszu
és elkeseredett harc után mégis a haladás emberei
győztek és elfogadták beadott terveink alapján kéré-
sünket és igy a Nemzeti Szalon 50 évig ingyen hasz-
nálhatja az épületet s ez alapon szerződést is kötöttünk.
E szerződés azonban egy fontos kikötést tartalmaz:
nem szabad a téren területet elfoglalni s a kávéháznak
is meg kell maradnia előbbeni állapotában. Ezzel persze
a fő- és székváros közgyűlése alaposan megkötötte a [p. 11]
tervező művészek kezét, akik ennek dacára kitűnően
oldották meg a nehéz építési feladatot.
A munkákat augusztus elsején kezdtük el, de alig
tettük az első kapavágást, kiütött az építő-mesterek
munkazárlata. Ezt a nehézséget nagynehezen leküzdöt-
tük, de akkor jöttek az óriási hidegek s a nagy hó,
melyek nap-nap után késleltették az építést és rongálták
a felépült falakat, melynek ujabbi javítgatását majd csak
a beálló enyhébb tavaszi időben fogjuk eszközöltetni.
Közben azonban Hauszmann úr sem nyugodott bele
a változhatatlanba! A képzőművészeti tanácsban, a köz-
munkák tanácsában, a főváros sétányügyi bizottságában
és ahol az építésügy csak legkevésbé is szóba kerül-
hetett, mindenütt kíméletlenül folytatta, sőt folytatja
még ma is a hajszát, a kulturális vállalkozás ellen,
mind csak azért, mert az uj palota már nincsen többé
renaissence-stylben építve! — Az épületnek most csak
a Szalon bejárati részét készíttetük el harmonikusan,
miután a többi három oldalát az épületnek pénz hiányá-
ban csak ideiglenesen oldhattuk meg. [p. 12]
Ezeknek elmondásával rátérek az épület ismer-
tetésére ! Mint már említettem, a tervező építészeket
is az vezette, hogy modern, de lehetőleg magyar stylus-
ban épüljön fal az uj épület. Ezen óhajuk fényesen
sikerült, amennyiben a Lechner által megkezdett mo-
dern magyar építészeti stylus folytatódik. Fiatalabb épí-
tészeink között Vágóék az elsők, akiknek sikerült a
Szalon uj kiállítási palotájával a modern magyar stylus-
ban a legharmonikusabb épületet megteremteni.
A hatalmasan kiugró középrész a maga egyszerű
vonalaiban és remek kapujával és azt körülvevő félkörű
paddal oly sikerült építészi alkotás, melyet még sokszor
fognak felhasználni. Igen szerencsésen vannak eltalálva
a mozaik-kirakások, nemkülönben a remek arany-ecsin
burkolatu kapu is, mely Zsolnaynak e nemben egyik
legszebb alkotása. S csakis a legnagyobb elösmeréssel
emlékezhetünk meg Zsolnayról, aki ezt a gyönyörű
munkát készítette, mig az épületen és a kapuban lévő
mozaik-betétek Roth Miksa munkáját dicsérik. Az épület
előtt jobbról és balról lévő félköríves márványpad szin- [p. 13]
tén a keramia legújabb vívmánya, s harmonikusan egészí-
tik ki az előteret, melyből három lépcsőn érünk előbb egy
szélfogóval ellátott előcsarnokba, melyben jobbról esik a
pénztár, míg balra a képraktárba és a mellékheiyiségek-
be van lejárat. — Ezen kisebb előcsarnokból jutunk a
nagy előcsarnokba és ennek szemközti falán jobbról-
balról ruhatári fülkék, míg közöttük a középen a kávé-
házi helyiséggel van a vernissageok és zeneestélyek a
lkalmával célszerű összeköttetés.
Földszinten jobbról és balról egy-egy felülvilágított
kiállítási terem van, mely első sorban szobroknak és
grafikai műveknek bemutatására fog szolgálni.
A nagy előcsarnokból két feljáró van az emeletre,
melyek keskenyen kezdődnek, ép olyan hatalmasan
folytatódnak és bontakoznak ki s a két lépcsőnek a
derékon találkozásából már csak egy széles, hatalmas
lépcső vezet fel az emeleti kiállítási termekbe. A be-
járat előtt balra van az igazgató, jobbra a titkár szobája
A kiállítási termek legnagyobbika a középső; azon-
kívül jobbról van két terem, kettő pedig balról. [p. 14]
A termék világítása mind kitűnően sikerült, de gon-
doskodtunk oldalvilágításról is, míg a nagy terem falai
a szükséghez képest idöröl-időre megváltoztathatók.
Az épület összes diszitő-munkáit Nagy Sándor és
Kriesch Aladár végezték. Nagy Sándor művei bizonyára
mindenkit meg fognak lepni, mert eddig csak apró
illusztrációkat láttunk tőle, s nem tudtuk, hogy ilyen
nagy dekoratív erő lakik benne A lépcsőházban lévő
hatalmas üvegfestmények közül a két szélső Kriesch
Aladár műve, míg a többi négyet Nagy Sándor készí-
tette, úgyszintén az előcsarnokban és a lépcsőház falain
lévő összes díszítő és figurális díszeket is. A földszinti
előcsarnokban lévő oroszlános díszítés a komoly vagyis
drámai művészetet, az őzikés a könnyed genret jelké-
pezi a lépcsőházban jobbról és balról levő díszek azt
ábrázolják, hogy a Művészet Fája alatt a szeretet
tanyázik, virágát pedig a Végtelenbe viszik a Sasok.
A hat életnagyságú figurával ellátott üvegfestmények pe-
dig a Művészet Apotheosisát ábrázolják és pedig az első
a művészet teremtése, ápolása, szeretet e, erkölcsösítése [p. 15]
nemesítése és megőrzését ábrázolja. Ezen üvegfestmé-
nyeket Roth Miksa készítette, s a melyek a magyar ipar-
művészetnek igazi dicsőséget szereztek és a Mester egyik
legszebb alkotását képezik. A kifestést Bobits Arthur
eszközölte dicséretes tudással. Az előcsarnokban elhe-
lyezett reliefeket és az épület főhomlokzatán lévő szob-
rokat Lányi szobrászművész készítette.
Ezzel nagyjában elmondtam az építkezéssel leg-
szorosabban összefüggő adatokat. Mielőtt azonban be-
fejezném, meg kell még emlékeznem Déry Béla titká-
runkról, aki ezen nehéz munkámban mindig hűséges
osztályosom volt, nemkülönben az építészeti bizottság
tagjai közül Kézdi Kovács László, Kann Gyula és dr.
Képessy József ügyészünkröi, akik fontos feladatuk-
nak mindig lelkiismeretesen tettek eleget.
Adja az Isten, hogy e sokat hányatott és zaklatott
kulturális intézet új otthonának elfoglalásával új és
virágzóbb életet kezdjen és a magyar képzőművészet-
nek mindenkor biztos és erős vára maradjon.
Budapest, 1907 március hó. [p. 16]"

Ernszt, Lajos: Modern magyar művészek. X. Első csopot-kiállítás, p. 19-21

"Modern művészeink gyűjteményes kiállításaival érte
el a Nemzeti Szalon nagy sikereit. Hiányoznak ugyan
közülök ez alkalommal még egynéhányan, akik a Nem-
zeti Szalonnak már általános elismerést szereztek, de
ennek oka az, hogy most készülnek kollektíve bem-
utatkozni. Ezek a sikerek adtak különösen erőt és
bizalmat egyesületünk vezetőségének, hogy egy nagy-
szabású s a modern művészeti igényeknek megfelelő
új kiállítási palotát építsünk magunknak.
Hogy modern művészeink csoportkiállításával nyitjuk
meg új palotánkat, ez csak a legcsekélyebb elismerés és
köszönet akar lenni, amelyet irántuk egyesületünk érez. [p. 19]
Évek óta tárgyalnak és tervezgetnek már, hogy
egy csoportba alakulva rendezhessék kiállításaikat, azon
okból, hogy egyrészt a polgári ás a modern művészet
közti különbséget feltüntethessék, másrészt pedig, hogy
a közönséget hozzászoktassák az intim és magas
művészi színvonalon álló kiállításokhoz, a melyben
az egyik festészeti iránynak az élvezete ne zavarja
meg a másikét. Már többször állottak közel tervük
megvalósításához, de úgy látszik, nem bírtak meg-
felelő és célszerű kiállítási helyiséget találni. Ahogy
azonban megkezdtem a gyűjteményes kiállítások ren-
dezését s ahogy azoknak szép sikerei voltak : bizalom-
mal lettek további működésem iránt, hogy nemsokára
megfelelő és a művészetükhöz méltó kiállítási épületben
állandóan ós csoportosan léphetnek majd fel.
A mit régen óhajtottunk, azt állandó és kitartó
munkával el is tudtuk érni. Ma már megvan a modern
művészet fényes új otthona, melynek első kiállítását
azoknak a modern művészeknek műveiből óhajtottam
rendezni, akik eddig gyűjteményes kiállítások keretében [p. 20]
mutatták be művószetükat a Szalonban, míg Ferenczy
Károly, az egyesületnek alelnöke, azon elvből indult ki,
hogy lehetőleg egy művészeti irányt képviselők kerülje-
nek össze az első csoport-kiállításon minóljobb müvekkel.
A kiállítás, mely híven tükrözi vissza a mai magyar
modern képzőművészetet, kétségtelen, egyike a leg-
érdekesebbeknek, melyeket láttunk. Reméljük, hogy
azok a műbarátaink, akik bennünket ezen nehéz úttörő
munkánkban eddig is támogattak, ezután is velünk
fognak tartani, hogy a megkezdett munkát folytathassuk
a modern magyar művészet fejlesztésére.
Budapest, 1907 március hó 9. [p. 21]"

"A Nemzeti Szalon tisztikara [The Committee of Nemzeti Szalon]", p. 3
"A Nemzeti Szalon új kiállítási palotája [The New Exhibition Palace of Nemzeti Szalon]", p. 5-16
"Kiállító művészek [Exhibiting Artists]", p. 17
"Modern magyar művészek. X. Első csoport-kiállítás [Modern Hungarian Artists. X. First Group Exhibition]", p. 19-21
"A Műtárgyak jegyzéke [List of the Artworks]", p. 23-34
"Illusztrációk [Illustrations]", n.p.