exhibition
[Exhibition of the Newest Drawings ans Painting of Adolf Fényes]
Fényes Adolf ujabb festményei és rajzai gyűjteményes kiállitása
ID: 1058, Status: proof read
Exhibition period:
Oct‒Nov 1912
Venue:
Type:
solo
Organizing Bodies:
Currency:
K (Austro-Hungarian Krone)
Ticket Price:
1 [day]; 5 [year]
Quickstats
Catalogue Entries: 114
Types of Work:
painting and drawing: 52, unknown: 62
Artists: 1
Gender: female: 0, male: 1
Nationalities: 1
Opening Hours
9am - 6pm
Catalogue
IV. Fényes Adolf ujabb festményei és rajzai gyűjteményes kiállitásának katalógusa. Budapest: Ernst-Muzeum 1912.
Holding Institution: online: Hungaricana.hu
Preface
Dr. Lázár, Béla: Fényes Adolf Uj Stilusa (Részlet egy nagyobb tanulmányból, mely szerzőnek Tizenhárom magyar festő cimü kötetében Singer és Wolfnernél jelent meg.), p. 3-6
"A magyar művészet barátai bizonyára még élénken em-
lékeznek a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének
kiállításaira, melyeken egy sor kiváló mester kitűnő alkotásai-
ban gyönyörködhettünk. Amig ezek a kiállítások egységes
szellemű művészek műveinek harmonikus egybeállításai vol-
tak, a kiállítás összhatását, de az egyes mesterek fejlődési foko-
zatait zavartalan odaadással figyelhettük meg. De amikor az
impresszionista és naturalista törekvésekbe idegen, sőt ellen-
tétes áramlatok ékelődtek be, a felbomlásnak nem lehetett
utjázt állani. Az ott szereplő művészi egyéniségek fejlődési
folyamatai közt a legérdekesebbek egyike volt a Fényes
Adolfé, aki ott bontakozott ki előttünk, fejlődve a szürke szí-
nekből az égő, élettel teli szinek felé, ott ismertük meg törek-
vését : kevés, de intenzív szinek néhány árnyalatával sokat
mondani, hogy nemsokkal utána egy másik, egy uj harmónia
megteremtésére törekedjék és eltávolodva a meg nem tört,
ragyogó színharmóniáktól, hideg, ezüstös szinharmoniákba
foglalja össze látományait.
Hatása elementáris volt. Berlini bemutatkozása is sikerrel
járt. Előadásának graciózus voltát és érzése melegségét ünne-
pelték. Azóta Fényes nem mutatkozott. S most egy egész külön
kiállításban mutatja be ujabb fejlődését.
Mit olvashatunk ki ujabb műveiből ?
Visszatérést az objektív természetlátáshoz, de azért nem
mondott le annak egyéni magyarázatáról. Hatott rá, mint egy-
általán egész korára, az ujabb francia dekorativ-mozgalom. [p. 3]
A csendéletből indult ki ő is, mint Cézanne, annak is deko-
ratív probléma volt, de nem mint a hollandoknál, tárgyi elren-
dezés szempontjából, s nem, mint a francia impresszionisták-
nál, pusztán fény-foltok összecsengése. Cézanne csendéletei
színabstrakciók, ahol a tárgy színigazságai mellett a belső kép
színharmóniájába való beleállítás, a szimfonikus színegység
megteremtése vált művészi feladattá. A természetes, naiv
látás : a rálátás. A renaissance előtti mesterek ösmert formája,
a japánoké is. Ez adja meg a lehetőségét annak, hogy a tárgyak-
nak a lehető legigazabb, legjellegzőbb formája érvényesül-
hessen, ha kell önmagában is. Cézannet fölismerése ide vezette
vissza. De ő a jellegzetes forma színigazságait egy előre meglá-
tott, belső képének megfelelő színabstrakcióba olvasztotta.
Fényes ettől visszarettent. Ő is keresi az igazságot ; elfordul
a renaissance „kellemes perspektívájától", ha kell a rálátásos,
naiv képigazsághoz ragaszkodik, a holland csendélet óta szo-
kásos ,,képszerüséggel" nem törődve, de mindez a maga deko-
rativ, ornamentalis formájának érdekében, melyet megterem-
teni vágyik. A naiv formát a paraszti egyszerű motivumokkal
érezteti. Csendéletei a kisvárosi szobák asztala, az egyszerü
asztalterítés tárgyai, mind úgy, hogy a formák a dekorativ
összeállítás mellett önálló életet is élhessenek, a valóságból
kiemeltek, őszintén meglátottak legyenek. És itt a lényeges
fejlődés művészete előbbi fokaival szemben. Fényes most nem
keresi a véletlen alakulatokat, a benyomást, melyet a pillanat
szül, nem elégszik meg az impresszió egységével, mely alakul,
melyet szül a perc, váratlan, hirtelen. Fényes alakit. Keresi
a maga ornamentikáját, melynek érdekében kombinál, válogat,
mérlegel, mindég úgy, hogy a tárgy belső természetével ne
kerüljön ellentétbe, sőt — ellenkezőleg — azon van, hogy a
belső tartalomból emelje ki a külső formát. Itt benső tépelő-
désen, mélységes kombináción nyugszik minden. Ez a látszó-
lagos magátólértetődés, a szineknek ez a tökéletes egysége,
tudatos kiszámítás eredménye. A bámulatos benne éppen az,
hogy játékosan egyszerűnek hat. így teremtette meg ő magyar
csendéleteit, amelyek tárgyi szempontból is magyarok, de ő
ezenkivül színlátás szempontjából is azzá tette. [p. 4]
Maradjunk még egy pillanatra a tárgyi szempontnál, van
ennek is formai oldala. A Benczúr-iskola textúra hatásai
látszanak újra kisérteni, de éppen a nagy, az elhatározó különb-
ségre akarunk rámutatni, arra, ami az általános, nemcsak a
nemzeti művészet szempontjából — haladást jelent a mai fes-
tészet fejlődéstörténetében. A régi texturakeresés a lokális
szinek hangsúlyozásából állott. A hollandiskola hagyományá-
ból. A szemcsalódás volt az ideál. Az üveg átlátszóságának, a
bársony puha ragyogásának, a parkett fényének, a gobelin sző-
nyeghatásának visszaadását tekintették célnak. Egy föltéte-
lezett, közönyös világításban szemlélve. Cézanne föláldozta a
lokális szineket az ő fayenceharmóniáinak. Monet és az impresz-
szionizmus az anyag kvalitásait, a formát fényfoltokba oldotta
föl. Cézannál muzsika lett a világ, Monetnál a fény remegése
a mindenség. Fényes visszatért a formához, az anyagot szereti,
érezteti, ábrázolja, de nem lokális szinek kakofániájában, ami a
tarka benyomását kelthetné, azt, amit a régi iskola kikerülni
nem tudott, még a lokális színt görcsösen védő Böcklin sem.
Fényest megmentette a tónusharmónia.
Nem a sötét szinekre visszavezetett tónusharmónia. Nem
Courbet-Munkácsy-Leibl-Schuch harmóniája, mely lefokozott
szinekhez vezet, — Fényes tónusharmóniája derűsebb, világo-
sabb, gazdagabb. Ő a levegőhatásokat is megfigyeli, de kon-
centrált világításban látva termeit, alakjait, tárgyait, finom,
szürke, egyszerű tónusba foglalhatja őket, amelybe elragadó
bájjal illeszkednek bele a színek. Harmóniáinak elemeit a mi
világunkból meríti. Magyaros voltukat mindenki fölismeri.
Nemcsak egyéni voltukat. Nemcsak azt, hogy most így, ebben
a harmóniában látja Fényes a francia kastélyt, amelyben
minden, — külön-külön is, — igaz és anyagszerű. Fényes művei
egy árnyalattal többek. És éppen ez az egy árnyalat adja meg
művészete jelentőségét. Ahogy francia művészet az is, ahogy
Fromentin a Saharát festé, Ziem Velencét, Gauguin Tahitit,
úgy magyar művészet az, amit Fényes Szolnokból, vagy a
firenzei Pitti-galériából, a fontainebleaui kastélyból vagy a
budai sikátorokból kiemel ? Ezt látja már a külföld. Nekünk ezt
nehezebb fölismerni. Amit sokat látunk, annyira megszokjuk, [p. 5]
hogy szinte nem is látjuk. Ki tudja megmondani, hogy milyen
a legközelebbi rokona, anyja, bátyja vagy sógora szeme szine ?
Igy vagyunk Fényes magyarszínharmóniáival. De az idegen
megérzi, megérzi főleg a művész népies csendéletein, s minél
jobban merül el népünk, földünk, világunk, egünk és levegőnk
színvilágába, annál hamarább rájön a magyar művész magyar
voltára, a legmodernebb formákban is. . . . [p. 6]"
"A magyar művészet barátai bizonyára még élénken em-
lékeznek a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének
kiállításaira, melyeken egy sor kiváló mester kitűnő alkotásai-
ban gyönyörködhettünk. Amig ezek a kiállítások egységes
szellemű művészek műveinek harmonikus egybeállításai vol-
tak, a kiállítás összhatását, de az egyes mesterek fejlődési foko-
zatait zavartalan odaadással figyelhettük meg. De amikor az
impresszionista és naturalista törekvésekbe idegen, sőt ellen-
tétes áramlatok ékelődtek be, a felbomlásnak nem lehetett
utjázt állani. Az ott szereplő művészi egyéniségek fejlődési
folyamatai közt a legérdekesebbek egyike volt a Fényes
Adolfé, aki ott bontakozott ki előttünk, fejlődve a szürke szí-
nekből az égő, élettel teli szinek felé, ott ismertük meg törek-
vését : kevés, de intenzív szinek néhány árnyalatával sokat
mondani, hogy nemsokkal utána egy másik, egy uj harmónia
megteremtésére törekedjék és eltávolodva a meg nem tört,
ragyogó színharmóniáktól, hideg, ezüstös szinharmoniákba
foglalja össze látományait.
Hatása elementáris volt. Berlini bemutatkozása is sikerrel
járt. Előadásának graciózus voltát és érzése melegségét ünne-
pelték. Azóta Fényes nem mutatkozott. S most egy egész külön
kiállításban mutatja be ujabb fejlődését.
Mit olvashatunk ki ujabb műveiből ?
Visszatérést az objektív természetlátáshoz, de azért nem
mondott le annak egyéni magyarázatáról. Hatott rá, mint egy-
általán egész korára, az ujabb francia dekorativ-mozgalom. [p. 3]
A csendéletből indult ki ő is, mint Cézanne, annak is deko-
ratív probléma volt, de nem mint a hollandoknál, tárgyi elren-
dezés szempontjából, s nem, mint a francia impresszionisták-
nál, pusztán fény-foltok összecsengése. Cézanne csendéletei
színabstrakciók, ahol a tárgy színigazságai mellett a belső kép
színharmóniájába való beleállítás, a szimfonikus színegység
megteremtése vált művészi feladattá. A természetes, naiv
látás : a rálátás. A renaissance előtti mesterek ösmert formája,
a japánoké is. Ez adja meg a lehetőségét annak, hogy a tárgyak-
nak a lehető legigazabb, legjellegzőbb formája érvényesül-
hessen, ha kell önmagában is. Cézannet fölismerése ide vezette
vissza. De ő a jellegzetes forma színigazságait egy előre meglá-
tott, belső képének megfelelő színabstrakcióba olvasztotta.
Fényes ettől visszarettent. Ő is keresi az igazságot ; elfordul
a renaissance „kellemes perspektívájától", ha kell a rálátásos,
naiv képigazsághoz ragaszkodik, a holland csendélet óta szo-
kásos ,,képszerüséggel" nem törődve, de mindez a maga deko-
rativ, ornamentalis formájának érdekében, melyet megterem-
teni vágyik. A naiv formát a paraszti egyszerű motivumokkal
érezteti. Csendéletei a kisvárosi szobák asztala, az egyszerü
asztalterítés tárgyai, mind úgy, hogy a formák a dekorativ
összeállítás mellett önálló életet is élhessenek, a valóságból
kiemeltek, őszintén meglátottak legyenek. És itt a lényeges
fejlődés művészete előbbi fokaival szemben. Fényes most nem
keresi a véletlen alakulatokat, a benyomást, melyet a pillanat
szül, nem elégszik meg az impresszió egységével, mely alakul,
melyet szül a perc, váratlan, hirtelen. Fényes alakit. Keresi
a maga ornamentikáját, melynek érdekében kombinál, válogat,
mérlegel, mindég úgy, hogy a tárgy belső természetével ne
kerüljön ellentétbe, sőt — ellenkezőleg — azon van, hogy a
belső tartalomból emelje ki a külső formát. Itt benső tépelő-
désen, mélységes kombináción nyugszik minden. Ez a látszó-
lagos magátólértetődés, a szineknek ez a tökéletes egysége,
tudatos kiszámítás eredménye. A bámulatos benne éppen az,
hogy játékosan egyszerűnek hat. így teremtette meg ő magyar
csendéleteit, amelyek tárgyi szempontból is magyarok, de ő
ezenkivül színlátás szempontjából is azzá tette. [p. 4]
Maradjunk még egy pillanatra a tárgyi szempontnál, van
ennek is formai oldala. A Benczúr-iskola textúra hatásai
látszanak újra kisérteni, de éppen a nagy, az elhatározó különb-
ségre akarunk rámutatni, arra, ami az általános, nemcsak a
nemzeti művészet szempontjából — haladást jelent a mai fes-
tészet fejlődéstörténetében. A régi texturakeresés a lokális
szinek hangsúlyozásából állott. A hollandiskola hagyományá-
ból. A szemcsalódás volt az ideál. Az üveg átlátszóságának, a
bársony puha ragyogásának, a parkett fényének, a gobelin sző-
nyeghatásának visszaadását tekintették célnak. Egy föltéte-
lezett, közönyös világításban szemlélve. Cézanne föláldozta a
lokális szineket az ő fayenceharmóniáinak. Monet és az impresz-
szionizmus az anyag kvalitásait, a formát fényfoltokba oldotta
föl. Cézannál muzsika lett a világ, Monetnál a fény remegése
a mindenség. Fényes visszatért a formához, az anyagot szereti,
érezteti, ábrázolja, de nem lokális szinek kakofániájában, ami a
tarka benyomását kelthetné, azt, amit a régi iskola kikerülni
nem tudott, még a lokális színt görcsösen védő Böcklin sem.
Fényest megmentette a tónusharmónia.
Nem a sötét szinekre visszavezetett tónusharmónia. Nem
Courbet-Munkácsy-Leibl-Schuch harmóniája, mely lefokozott
szinekhez vezet, — Fényes tónusharmóniája derűsebb, világo-
sabb, gazdagabb. Ő a levegőhatásokat is megfigyeli, de kon-
centrált világításban látva termeit, alakjait, tárgyait, finom,
szürke, egyszerű tónusba foglalhatja őket, amelybe elragadó
bájjal illeszkednek bele a színek. Harmóniáinak elemeit a mi
világunkból meríti. Magyaros voltukat mindenki fölismeri.
Nemcsak egyéni voltukat. Nemcsak azt, hogy most így, ebben
a harmóniában látja Fényes a francia kastélyt, amelyben
minden, — külön-külön is, — igaz és anyagszerű. Fényes művei
egy árnyalattal többek. És éppen ez az egy árnyalat adja meg
művészete jelentőségét. Ahogy francia művészet az is, ahogy
Fromentin a Saharát festé, Ziem Velencét, Gauguin Tahitit,
úgy magyar művészet az, amit Fényes Szolnokból, vagy a
firenzei Pitti-galériából, a fontainebleaui kastélyból vagy a
budai sikátorokból kiemel ? Ezt látja már a külföld. Nekünk ezt
nehezebb fölismerni. Amit sokat látunk, annyira megszokjuk, [p. 5]
hogy szinte nem is látjuk. Ki tudja megmondani, hogy milyen
a legközelebbi rokona, anyja, bátyja vagy sógora szeme szine ?
Igy vagyunk Fényes magyarszínharmóniáival. De az idegen
megérzi, megérzi főleg a művész népies csendéletein, s minél
jobban merül el népünk, földünk, világunk, egünk és levegőnk
színvilágába, annál hamarább rájön a magyar művész magyar
voltára, a legmodernebb formákban is. . . . [p. 6]"
Catalogue Structure
"Fényes Adolf Uj Stilusa [Adolf Fényes' New Style]", p. 3-6
"Fényes Adolf ujabb festményeinek és rajzainak jegyzéke [List of Adolf Fényes' Newest Paintings and Drawings]", cat. no. 1-114, p. 9-13
"Első terem [First Hall]", cat. no. 1-26, p. 9-10
"Második terem [Second Hall]", cat. no. 27-46, p. 10
"Harmadik terem [Thrid Hall]", 47-58, p. 11
"Negyedik terem [Fourth Hall]", 59-78, p. 11
"Nemes Marcell ur gyüjteménye [Collection of Mr. Marcell Nemes]", cat. no. 60-68, p. 11
"Ötödik terem [Fifth Hall]", cat. no. 79-99, p. 12-13
"Hatodik terem [Sixth Hall]", cat. no. 100-106, p. 13
"Hetedik terem [Seventh Hall]", cat. no. 107-114, p. 13
"Az üvegházban. Lesznai Anna. Himzések, párnák, függönyök, shawlok, teritők magatervezte himzései. [In the Glasshouse. Anna Lesznai. Embroideries, pillows, curtains, hawls, tableclothes of her own design.]", specified but not listed after cat. no. 114, p. 13
"A Fényes-irodalom [Literature on Fényes]", n.p.
"Fényes Adolf ujabb festményeinek és rajzainak jegyzéke [List of Adolf Fényes' Newest Paintings and Drawings]", cat. no. 1-114, p. 9-13
"Első terem [First Hall]", cat. no. 1-26, p. 9-10
"Második terem [Second Hall]", cat. no. 27-46, p. 10
"Harmadik terem [Thrid Hall]", 47-58, p. 11
"Negyedik terem [Fourth Hall]", 59-78, p. 11
"Nemes Marcell ur gyüjteménye [Collection of Mr. Marcell Nemes]", cat. no. 60-68, p. 11
"Ötödik terem [Fifth Hall]", cat. no. 79-99, p. 12-13
"Hatodik terem [Sixth Hall]", cat. no. 100-106, p. 13
"Hetedik terem [Seventh Hall]", cat. no. 107-114, p. 13
"Az üvegházban. Lesznai Anna. Himzések, párnák, függönyök, shawlok, teritők magatervezte himzései. [In the Glasshouse. Anna Lesznai. Embroideries, pillows, curtains, hawls, tableclothes of her own design.]", specified but not listed after cat. no. 114, p. 13
"A Fényes-irodalom [Literature on Fényes]", n.p.
Additional Notes
Opening hours and ticket price taken from:
Date information taken from:
Ernst-Muzeum. A magyar történet, irodalom, művészet, szinészet és zeneemlékeinek gyűjteménye. Ernst-Muzeum 1912. p. 7.
Date information taken from:
Ernst-Muzeum. A magyar történet, irodalom, művészet, szinészet és zeneemlékeinek gyűjteménye. Ernst-Muzeum 1912. p. n.p.
+Gender Distribution (Pie Chart)
+Artists’ Age at Exhibition Start(Bar Chart)
+Artists’ Nationality(Pie Chart)
+Exhibiting Cities of Artists(Pie Chart)
+Catalogue Entries by Type of Work(Pie Chart)
+Catalogue Entries by Nationality(Pie Chart)
Recommended Citation:
"Fényes Adolf ujabb festményei és rajzai gyűjteményes kiállitása." In Database of Modern Exhibitions (DoME). European Paintings and Drawings 1905-1915.
Last modified Oct 11, 2018. https://exhibitions.univie.ac.at/exhibition/1058