exhibition

[The Third Exhibition of the Eight]

A Nyolcak harmadik tárlata


ID: 494, Status: proof read
Exhibition period:
Nov‒Dec 1912
Type:
group
Organizing Bodies:
Currency:
K (Austro-Hungarian Krone)
Quickstats
Catalogue Entries: 101
Artists: 5
Gender: female: 0, male: 5
Nationalities: 1
collapse all Catalogue View List View
Date Title City Venue Type
Organizing Committee
"A Nemzeti Szalon igazgatósága [The Directorate of Nemzeti Szalon]:
Elnök [President]: Gróf [count] Andrássy Gyula v.b.t.t.
Alelnök [Vice-President]: Molnár Viktor, ny. államtitkár [ret. state secretary].
Igazgató [Director]: Déry Béla.
Igazgatósági tagok [Directorate members]: Baditz Ottó; Gellért Jenő; Kacziány Ödön; Kézdi-Kovács László.
Műtáros [In charge of the collection]: Rubovics Márk.
Titkár [Secretary]: Bende János.
Ügyész [Prosecutor]: Dr. Képessy József.
Pénztáros [Treasurer]: Weiser Kálmán.", p. 4
Catalogue
A Nyolcak harmadik tárlatának katalógusa. 1912.
Nr. of pages: 31 [PDF page number: 57].
Holding Institution: online: Hungaricana.hu
Preface
Berény, Róbert: [no title], p. 9

"Ezek a képek a teljes kifejezés céljának áhított
dolgozásom legutóbbi példányai. Bennük uj gondola-
tokat közlök vegyest a régebbi képeimben már közölt
és helyükön valóknak érzett gondolatokkal. Minden
képem más, és mégis mindegyik azonos. A „Mindent,
együtt- egyszerre"- érzés, a kozmoszt megölelni, karjaim-
ban tarthatni — volt mindenkor a dolgozást megindító
érzésem. Ennek kifejezését keresem szüntelenül.
Magamat akarom adni, egészben, kimerítően, tel-
jesen, minden gondolatommal és érzésemmel, arról amit
érzékelek, ami bennem van : ami vagyok. Minden képem
én vagyok és az is legyen sorsuk ami az én sorsom.
Minden összefüggő és — valóban — egy, a minden-
ség bennem egység.
Most mondhatnék szavakat arról, hogy mik a
festésről való gondolataim, elmélkedhetnérn, amit érzé-
kelésemről tudok és sok mást, amihez nincs e helyen
alkalom — de mindez, bizony, másra sem volna való,
mint hogy némely nézőben enyhítse a képek uj voltának
elidegenítő hatását és hogy hangsúlyozza azt a körül-
ményt, hogy uj mondani valóimnak elején vagyok.
Budapest, 1912. november 5. [p. 9]"


[no author]: [no title], p. 11

Hímzéseim játékos időtöltésből keletkeztek. Nem
volt velők egyéb célom, mint felületeket szines fonalakkal
teleölteni. Kezdetben, — érthető hajlandóságból —
festői elem : a térszerü hatás is beléjük csúszott, holott
csak a diszités volt a szándékom. Utóbb a festőiséget
szándékoltan kerültem, mig végül sikerült a csakis
dekoráló dolgok spontán megérzése.
A himzések kivitelénél sok volt a nehézség. A szín-
foltok — nagyrészt — több színelemből vannak össze-
téve. Az ilyen „színkeverés" kiviteléhez uj öltéstechnika
kellett, melyet feleségem adott meg.
Minden darabot kézírással szignálok és sorszámmal
látok el a kis sötétkék háromszögön, mely a himzések
jobb felső sarkában van.
Ezeket a hímzéseket először Berlinben állítottam
ki. Itthon most mutatom be őket először. [p. 11]"


Fémes Beck, Vilmos: [no title], p. 15

A szobrász munkája ösztönszerű cselekvés, s ahol
nem az, ott az eredménye modorosnak, vagy legjobb
esetben sematikusnak hat. A tudatosság megóvhatja
munkájában eltévedésektó'l s igy ennek haszna is csak
negatív haszon.
Az érzékelt dolgokat a reám tett hatásukban ösz-
tönszerűen megjeleníteni volt mindig célom, legutolsó
munkáimon is. Ha ez csak részben sikerült, ugy mint azt
szerettem volna, ennek oka, hogy ösztönöm még mindig
eró'sen feltolakodó tudatokkal küzdve nem tudja érzé-
keléseimet uralni. [p. 15]"


Orbán, Dezső: [no title], p. 19-20

"Meggyőződésem, hogy a produkáló és kritikailag
fejlett judiciumu piktort kivéve, senki sem látja meg
azokat a primér akarásokat, melyeket a piktor munká-
jába belevitt. A piktor ugyanis bizonyos rendszert álla-
pit meg a maga számára, melyet igyekszik mindenképen
érvényesíteni, függetlenül annak témájától és milyensé-
gétől. Ezt a rendszert én ,,pikturális bázis"-nak nevezem,
mely az én esetemben egy egységre való törekvésből,
egy egyensulyhelyzetet megteremteni akarásból és még
sok, itt nem részletezhető tényezőből áll. Azonban
hiába igyekszem én mindezt, teszem fel egy tájkép ke-
retén belül érvényesíteni, a néző mindig csak egy neki tetsző
vagy nem tetsző tájképet fog látni. Hogy ugy mondjam,
csak a ténylegesen létező két és az esetlegesen érzékel-
tetett harmadik dimenziót látja, de nem látja meg azt a
negyedik dimenziót, mely a képnek lelki (tehát nem ábrá-
zoló) tartalmát adja. Vagyis az egész pikturális produk-
ciónak csak egy külső képét látja meg. Természetesen
ennek a meglátásnak meg van a maga erősen differenciált
skálája. Távol áll tőlem, hogy akár az ilyen irányban
nem produkáló emberiséget lekicsinyeljem, akár magát
a tényt helyteleníteni akarnám, mert hiszen nem csak
hogy minden más művészetre áll ugyanez, hanem —
kellőképen transzformálva — mondhatnám, minden em-
beri produktumra. Ez teszi érthetővé, hogy míg bizonyos
korokban, kiváló művészek még életükben a legteljesebb
elismerést aratták, addig ugyanazon korban élő, ugyan- [p. 19]
olyan kiváló művészek, csak két-háromszáz évvel ké-
sőbb kerültek a legjobbak mellé, mikor is az illető művész
képeinek külső megjelenése fedte a jó kép kritériumának
momentán megállapításait.
Ezek szerint bár a kép külső megjelenése dönti el a
kép sorsát, nem az teszi annak lényegét.
Ez a külső megjelenés azonban időről-időre válto-
zik, mutatván, hogy a festő diszpozíciójának változatos
skálája kifejezésbeli különbözőségeket létesíthet, anélkül,
hogy pikturális meggyőződéseit érintené.
Mindezeket azért mondottam el, mert talán si-
kerül ez irás pillanatnyi szuggesztív hatása folytán, a
nézőből egy mélyebb betekintést kiváltani. [p. 20]"


Pór, Bertalan: [no title], p. 25

"A kartonvázlatom egyik terve (elképzelése) a
Népoperában lévő falképemnek.
Ilyen tervek tulajdonképen az összes rajzaim is,
még pedig nagyobb képekhez, leginkább pedig faliképek-
hez,
Kiállított munkáimat az utolsó időben készítettem. [p. 25]"


Tihanyi, Lajos: [no title], p. 29-30

"Az uj képeknél a csodálkozást az a csalatkozás szüli,
melyet a nézőben keltenek. Saját agyműködésének értel-
metlensége ez a csodálkozás, melyet az összehasonlítás
idéz elő. Nem a képekről mond Ítéletet, mégis bennök
vél megcsalatkozni a néző, holott csak az összehasonlítás
működött. Olyasminek értelmetlenségét állapítja meg,
minek értelmét nem vette észre.
A festő teret akar a vásznon érzékeltetni, mely-
ben tárgyak vannak. A tárgyak határát az a tér szabja
meg, amelyhez alkalmazkodnak. Ezen alkalmazkodás
következtében az objectumnak nincs szorosan meg-
szabva a határa. A vonalak megszokottan, magukat
a tárgyakat határolták, kiollózták őket a térből. A szinek
értékelésével — többé-kevésbbé sikerülten — akarták
kiegyenlíteni annak korlátolt lehetőségét, hogy a tárgyak
térbe helyezetteknek lássanak. De minthogy a kép tárgya
szorosan egy a környezetével, azért kell együttesen felfog-
nunk mindkét substantiát és az lesz az abstractio, ha szét-
bontjuk őket.
A cselekvés a dolgok érzékelésében teljes, amikor
mindent összevonva, látásunk segítségével érzékelünk.
Miképen a néző meg van kötve és nem láthat mindent
egyszerre egyformán, ami az előtte lévő térben van, —
épen így a festő érzékelése is megkötött. Ezt a festő ugy
érezteti, hogy azokat a dolgokat, melyeket a tér közép-
pontjában lát, nem egyformán látja és érzékelteti azokkal,
amelyek távolabb esnek ettől, valamint, hogy együttesen [p. 29]
határolja az érzékelt dolgokat, tért és objectumot. Ezt
a határoltságot jelzik az összefutó és hangsúlyozott vona-
lak, amelyek az érzékelésnek is határt szabnak a térben,
ahol a festő megkötetlenül mindent (közel és távollevőt)
egybe akar vonni, a tárgyakon keresztül és a tárgyak
mögött is.
Ezek a vonalak művészet-ellenesnek látszanak, mert
szabályok, de mivel a térnek határai vannak, az
észlelés szerint hasonlólag határokat kel! szabni az
intuiciónak is, melynek szintén nagy szerepe van a dol-
gok érzékelésében. Ha ezekhez nem alkalmazkodik a
festő, a tárgyak térbehelyezése lehetetlenné válik, mert
az ábrázolásnak mindig meg vannak a törvényei és esz-
közei. Ha az intuíció teljesen elvetné ezeket, akkor a
subjectiv cselekvés uralkodnék a festőn. Olyan valami,
aminek nem lehet határt szabni. A sensatiók, amelye-
ket így átél a festő, nem tarthatnák meg azt a térfogatot
sem, amelyhez a cselekvése kötött. [p. 30]"
Catalogue Structure
"Berény Róbert. Festmények, himzések, rajzok [Róbert Berény. Paintings, Embroideries, Drawings.], p. 7-12
"Képek (Keletkezésük sorrendjében felsorolva) [Pictures (Listed according to the time of their making)]", cat. no. 1-12, p. 10
"Himzések [Embroideries]", cat. no. 13-37, p. 12
"Fémes Beck Vilmos. Szobrok, plakettek, rajzok [Vilmos Fémes Beck. Sculptures, Plaquettes, Drawings.]", cat. no. 38-43, p. 13-16
"Orbán Dezső. Festmények, rajzok. [Dezső Orbán. Paintings, drawings.]", cat. no. 44-58, p. 17-21
"Pór Bertalan. Festmények és rajzok. [Bertalan Pór. Paintings and drawings.]", cat. no. 59-68, p. 23-26
"Tihanyi Lajos. Képek, rajzok. [Lajos Tihanyi. Pictures, drawings.]", cat. no.69-83, p. 27-31
Additional Information
Catalogue Structure altered
Other Mediums listed
Members listed
Note
Some catalogue numbers are marked with a star (see public notes of the entries): "A *-gal jelzett képek újfajta festékkel vannak festve, melynek összeállítása Berény Róberttől való [The paintings marked with a star were painted with a new kind of paint that was mixed by Róbert Berény]."

+Gender Distribution (Pie Chart)

+Artists’ Age at Exhibition Start(Bar Chart)

+Artists’ Nationality(Pie Chart)

+Exhibiting Cities of Artists(Pie Chart)

+Types of Work(Pie Chart)

+Catalogue Entries by Nationality(Pie Chart)

Name Date of Birth Date of Death Nationality # of Cat. Entries
Róbert Berény 1887 1953 HU 14
Vilmos Fémes Beck 1885 1918 HU 5
Dezső Orbán 1884 Oct 8, 1986 HU 23
Bertalan Pór 1880 1964 HU 11
Lajos Tihanyi 1885 1938 HU 16
Recommended Citation: "A Nyolcak harmadik tárlata." In Database of Modern Exhibitions (DoME). European Paintings and Drawings 1905-1915. Last modified Aug 17, 2019. https://exhibitions.univie.ac.at/exhibition/494