exhibition

[Exhibition of the Collected Works of Zuloaga and Brangwyn]

Zuloaga és Brangwyn gyűjteményes kiállitása


ID: 1056, Status: proof read
Exhibition period:
Sep 1912
Type:
group
Organizing Bodies:
Ernst Múzeum
Currency:
K (Austro-Hungarian Krone)
Ticket Price:
1 [day]; 5 [year]
Quickstats
Catalogue Entries: 59
Types of Work: painting and drawing: 1, other medium: 37, unknown: 21
Artists: 3
Gender: female: 0, male: 3
Nationalities: 3
collapse all Catalogue View List View
Date Title City Venue Type
Opening Hours
9am - 6pm
Catalogue
III. Zuloaga Ignacio és Brangwyn Frank gyűjteményes kiállitásának katalogusa. Budapest: Ernst-Muzeum 1912.
Nr. of pages: 19 [PDF page number: 34].
Holding Institution: online: Hungaricana.hu
Preface
Mauclair, Camille (Paris): Zuloaga Ignacio, p. 3-10

"Zuloaga a modern művészek azon kis csapatához tar-
tozik, kik hazájuk határain kivül gyorsan jutottak elisme-
réshez. Husz évvel ezelőtt Párisban La Barc de Bouteville
kis boltjában tűnt fel először, a Rue Le Peletierben,
melyet ez a nemrég elhunyt műbarát ilyen önmagával
kissé ellentmondó cimmel alapított: „Impresszionista
és szimbolista festők galériája." Itt állított ki először
1889 táján Denis, Vuillard, Bonnard, s itt tűntek fel a
fiatal spanyol első művei is, akiről ezidétt nem tudhattam
meg egyebet, minthogy egy régi spanyol cizelirozó mű-
vész családból származik, visszavonulva él és sokat dol-
gozik. Néhány év múlva egypár festményen olvashattuk
a nevét a Szalonban is és ezek a munkái egy csapásra
ösmertté tették a nevét Párisban s nemsokára az egész
világon. A tavalyi római nemzetközi kiállításon a tízezer
lírás díj egyik nyertese lett ő is.
Külső életsorsa nem nyújt semmi érdekeset. Egy
szó mindent magában foglal: dolgozott. Évenkint néhány
hónapig Segovia egy elhagyatott románkori templomá- [p. 3]
ban él, ezt műteremmé átalakitja s ott vad szenvedély-
lyel dolgozik. Párisi tartózkodása alatt folytatja műkö-
dését minden disz nélkül való műtermében, ahol csak
festőállványok és képek voltak láthatók, de falain min-
den szőnyegnél értékesebb diszként Goya és Greco fest-
ményei függenek, melyeket Zuloaga okosan és szenve-
délyesen már évek óta gyűjtött, már akkor, amikor a
Greco-láznak hire-hamva sem volt. Mert Grecohoz rokon-
érzés csatolja.
Zuloaga művészetének szembeszökő tulajdonsága, a
dolgok tömegének ábrázolására való törekvés, még
pedig klasszikus formában és stílusban. Nemcsak hogy
nem hagyta magát az impresszionista eszthetikától
befolyásoltatni, hanem egész működése — ami a stilust
és technikát illeti — egyenes tagadása ennek az eszthe-
tikának. Az impresszionista mindenekelőtt a fény ha-
tását figyeli a tárgyakon s igyekszik a legfinomabb
effektusokat kifejezni ; a pillanatot rögzíti meg és a
fénynek pillanatról-pillanatra kialakuló változásait kö-
veti ; a tárgyak közt hullámzó levegő az impresszionista
festmény igazi tárgya. Ezzel ellentétben Zuloaga eltökélt
szándéka az atmoszféra igazságaival és a pillanathatások
változásaival mit sem törődni. Ebben rokon a barbizoni
mesterekkel, rokon a nagy hollandokkal, sőt a XVI. és
XVII. század nagy klasszikusaival is. Rousseau, de Ruys-
dael, Hobbema és Rembrandt, sőt Tizian is a táj és
alakok szintetikus állandó jellegét igyekeztek megőrizni.
Természetesen észrevették ők a fény sajátos hatá-
sait is, de nagy céljuk mégis csak az volt, hogy a pillanat-
hatások és az atmoszféra változó játékának mellőzésé-
vel a dolgok typikus valóját fejezzék ki. Tájaiknak és
alakjaiknak egyéni, külön harmónia-törvényeknek alá- [p. 4]
vetett és intenzív természetmegfigyelés alapján kitalált
fényt kölcsönöztek és inkább emlékezetből épitették
fel képeiket, semmint optikai benyomásokból. Igy tesz
Zuloaga is, aki Tizian szabadságával komponál alakjai
mögé egy tájképet, mely alkalmas legyen arra, hogy fel-
építése és tónusértékei által az alakokat kiemelje.
Staffage nélküli tájképein ismerszik fel legkönnyeb-
ben szintézisre való törekvése. Ezeket a széles, durva,
vad és sötét spanyol víziókat tulajdonképen megfigyelte
ő is, s aki ismeri ezt az országot, el fogja ismerni, hogy hű
természetképek. De a művész minden szolgai máso-
lástól óvakodott. Ő a maga lelki indulatait festi. Manet
első korszakában, amikor Goya és Hals voltak istenei,
nem törődött az atmoszférikus hatásokkal; csak 1874
után foglalkozott azzal a művészettel, mely a természet
momentán változásait ábrázolja, de amelyet azok a
mesterek, akiknek szemében a dolgok lényegének ábrá-
zolása volt a fontos, mellékesnek tekintettek mindig.
Ebből a szempontból tekintve, Zuloaga nem tart a modern
impresszionista törekvésekkel és ezt szemére is lobban
tották. De ő is megtalálta a maga „fényét", mint Rem
brandt, Watteau, Goya; azonnal megismerjük, mert
egyéni jegye van ; nem kölcsönözte azt más mestertől,
egészen a magáé.
Festési módjában sem tart Zuloaga a modernekkel;
nem találunk nála sem színfoltokat, sem megtört tónu-
sokat, nem él vissza a narancssárga és kék festékkel,
nem pointillista, — ő a mély tónusok, a meg nem tört
szinek pompázó egymásra helyezésének, a mélységes
feketének, az áttetsző színeknek mestere, egyszóval meg-
találjuk nála a régi mesterek szép és egyszerű technikáját,
melyekkel azok remekműveiket alkották. [p. 5]
De ennek a technikának nincs virtuóz jellege.
Zuloagara, mint Besnardra vagy Sargentra elmondhatni,
hogy un beau peintre. De ezek a kétségkívül kiváló mű-
vészek első sorban virtuozok, ragyogó technikájuk
Kubelikre vagy Sarasate-ra emlékeztet, — előtérbe tola-
kodik ; akármit adnak elő, első sorban a művészre gon-
dolunk, a kelleténél jobban. Zuloaga ellenben alkotásai-
nál a háttérben marad, s éppen ez a nagy művészet titka.
Zuloaga épen oly koncentrált, tartózkodó és józan, mint
Jnngres; a szükségesnél egy ecsetvonással sem rak többet
a vásznára, az összhatást szolgálja valamennyi; művei
előtt ügyeskedésről beszélni szinte megsértése a művész-
nek. Ma, mikor egyformán védekeznünk kell a virtuozok
ellen, akik kihivó trükkjeikkel elkápráztatni akarnak
s az ignoránsok ellen, akik tudatlanságukat a primitivek
naivitásának adják ki, Zuloagában azt a mestert látjuk,
aki mindent tud, s azt is tudja, hogy a tudás csak eszköz
a világ ábrázolására, melylyel aztán bennünket meg
fog hatni.
Stílusa ellentéte a mai divatnak, mint ahogy az
technikája is. Spanyolországot festi, de ahogy festi,
tudatunkba hozza egyszerre az előtte ábrázolt spanyol
világ mesterkélt voltát. Művei előtt érezzük, hogy itt
egy fajt, egy országot — a vizionárius erejével és a realista
megfigyelésével — ábrázoltak. Sajátságos, hogy a mi
az idegenben sikerének forrása: realizmusa spanyol rész-
ről támadásoknak volt kitéve. Zuloaga azt a Spanyol-
országot festi, melyet szeret, szereti pedig a régi Spanyol-
ország emlékeit, a fátyolkendős spanyol nőket, a torrero-
kat, a festői rongyokba burkolt koldusokat, a törpéket
és boszorkányokat, a régi falakat és szomoru sikságokat.
De a modern kornak Spanyolországa, a szép utcák és [p. 6]
villanyosok, a párisi divatot követő nők, szóval a haladó
Spanyolország rossz néven vette a hires mester közönyét.
De művészetének érzéki elemei fellázították a spanyol
prüdériát, mert amit lát és érez, azt ő minden titkolódzás
nélkül, szépitgetések hiján, ábrázolta. Festőkkel állitot-
ták szembe, akikkel logikusan össze sem hasonlítható,
Sarolla y Bastida-val, Anglada-val és Rusinol-lal, kik-
nek művészete az impresszionizmusban gyökeredzik,
s más célzatokat követ, mint a Zuloagáé. Azok realiz-
musa a természet változó jelenségeinek ábrázolása,
Zuloaga, aki összefoglaló természetmegfigyelésre törek-
szik és inkább érzésből és emlékezetből komponál és te-
remt, nem abban az értelemben realista, mint Sorolla, a
ki a természetet ugyan csodálatosan utánozza, de nem
interpretálja.
Zuloaga előszeretete a pusztuló Ó-Spanyolország
iránt a haladó érzésű spanyolokat nem elégítette ki,
de elfeledték, hogy a lényeg itt az ábrázolás módja és
Zuloaga e törpéket és koldusokat, e parasztokat és tüzes-s
zemü leányokat előadása igaz voltával és erejével a
nagy művészet stilusának magaslataiba emelte. Eljárása,
felfogása és kivitele egészen klasszikus; nézzük, mint
tudja néhány széles folttal a nő mosolyát ábrázolni,
mint elevenit meg egy tekintetet, mint épit fel egy hom-
lokot ; figyeljék meg, hogy öt-hat életnagyságú alakot
hogy tud egyesiteni vásznán, tekintsék feketéjét, szür-
kéit, a módot, ahogy egy kezet, egy virágot ábrázol.
A régi mesterek egész tudása és minden merészsége
egyesül benne, csak némely tónus finom egymásba olvasz-
tásában, az árnyék kezelésében találunk összefüggést a
modern technikával, soha a rajz hátrányára. Soha sem
rajzolt festő nagyobb tűzzel és megkapóbb, mesteribb [p. 7]
erővel, nagyobb vakmerőséggel sohasem jellemeztek
még egyéniségeket. Alakjainak világa telve kicsapongó
életkedvvel : nincs két egymáshoz hasonló alakja, mind-e
gyikben a kifejezés a végtelenségig változatos. Főleg
a spanyol nő jelenik meg műveiben rendkívüli lelki
komplex voltában ; egyetlen vonása sem marad rejtve
előtte, mert mielőtt mint kolorista figyelné meg modell-
jét. behatol előbb annak lelkébe.
Igazi lelki revelációk „Dániel bátyám és családja"
cimü művén minden egyes női alakja ; látjuk és olvasunk
lelkükben, mindegyik mint nyitott könyv áll előttünk.
Aki a női psychét arcképeiben oly élesen felfogja,
a meztelen test csodás ábrázolója is, de ugyanakkor
az ,,Ünnep áldozatának" drámai erejű festője, a vérző
lován hazabaktató öreg pikadort ábrázolva hatalmas,
á la Delacroix látott viharzó tájban; ez a műve,
miként minden igazi remekmű, megborzasztja a nézőt.
A „nők az erkélyen" két szótalan, büszke, előkelő spanyol
nő képét adja, mesteri erővel megfestett szőnyeggel az
erkély karfáján. Nagyszerű alkotása : ,,Ó-Kastillia", a
szintetikus, az egyéniben a fajt és tájat typussá emelő
ábrázolás mintaképe. A félszemű, csúnya és mégis szinte
ünnepélyes hatású törpének és a nagy, sovány, arrogan-
ciával rongyaiba burkolódzó aggnak szembeállitásával
szinte a karrikatura határát érinti, de e két szegényes,
mégis oly büszke alakot beletemeti a végtelen sivár tájba,
melyben születtek, ilykép nevetséges és bizarr silhuette-
jüknek tarka és gazdag hátteret teremt. Azzal, hogy
a tájat intellektuális elemként kezeli, gyakran találko-
zunk nála, a táj mindenkor alakjai lelkét fejezi ki, vagy
legalább is szoros összefüggésben van véle. Megérthetjük
ezt az eljárását, ha tájképi háttereit külön figyeljük meg, [p. 8]
a végtelenül domborodó egeket a viharosan gomolygó
felhőzettel, mindig csak azt a látszatot szolgálva,
hogy az alakoknak chromatikus háttereket adjanak, anélkül,
hogy az atmoszféra és alakok tonusértékeit természet
után tanulmányozta volna ; a viszonylatok mégis igaz-
nak hatnak, mert szépek és ez kielégiti a művészt.
Szinte érthetetlen, mint lehetett Zuloagat natura-
lizmussal vádolni, — főleg ha arra a módra gondolunk,
ahogy a nőt ábrázolja? Az ő spanyol asszonya maga a
megtestesült szépség, a ragyogó előkelőség minden bájával
felruházva. „Fáradtság" cimü műve, —ahol a Beaudelaire
által megálmodott asszony barnabőrü meztelen teste
mesteri módon csillog felénk, — a jellemző mozgás
remeke. Bréval k. a.-t Carmenben ábrázoló arcképét
nem kell-e ép oly kiváló alkotásnak tekinteni, mint akár
Besnard ragyogó Réjane arcképét? Minő komolyságot
tud ő férfi arcképeinek kölcsönözni, minő karakterizáló
erőt és eredeti meglátást? Gondoljunk csak Melquiadesre,
a filozofusra, vagy Larrapi hegedűs arcképére.
Csodálatos az a mód is, ahogy Zuloaga a feketét
felhasználja, oly időben, mikor áltálján megvetik, mert
kezelését nem értik. Ki versenyezhet vele a rajz bizton-
ságában, az alakok szobrászi nagyságában a bikaviado-
rok ábrázolásánál, ahol a tökéletes organizmus erejét
és szépségét a kontúr kifejező készségével fejezi ki,
szinte Masaccio alakjaira emlékeztetve.
Tájképei, teszem a „Boldogságos Szent Szűz ko-
lostora a sziklákon", kénes fényben uszva, egyenesen
Delacroix heroismusára emlékeztetnek, — mig rut,
állatias, ráncos képű boszorkányai a modellirozás vará-
zsával és a kifejezés drámai erejével csak Tintorettoval
hasonlíthatók össze. Lehet-e mindezekre a naturalista [p. 9]
jelzőt alkalmazni? Itt ez nem jelent mást, mint a nagy,
változhatatlan stilust, mint egy nagy egész művész
által meglátott és felfogott életet. A vakmerő ujitó alap-
jában az, ami Manet, a klasszikus. A naturalista tulaj-
donkép egy stilista, akiben a régi idők pathosa szólal meg.
,,Az ünnep áldozata" tragikus vizió, méltó Greco-
hoz, s ujabb képei, teszem a feszület előtt térdelő flagel-
lánsokat ábrázoló, igazolják, hogy Zuloaga-ban a Mo-
ralések és Valdés Leal-ok régi és vad öröke fel-felébred.
Igy ujnak hat, mert oly időről beszél, amelyben a festé-
szet még pathosra képes volt. De nem utánozza a ré-
gieket, csak ugy dolgozik, mint ők és ezért méltó hozzájuk.
Nemcsak tekintetével fogja fel a formákat, szelleme belé-
jük hatol, s a ragyogó külszin mögött az élet titkát
fedezi fel. Pályája utján egyre jobban eltávolodik az üres
bravurtól s minél jobban központosítja lélektani tanul-
mányait, annál tragikusabb tartalmat ad stiljének.
Faja történetirója lett. Sorolla ragyogó művészetét akár
olasz, akár francia művész gyakorolhatná, mert nem
gyökeredzik hazája talajában: Zuloagáé igen, ő a spanyol-
ság legintenzivebb kifejezése. S mivel ez az ő Spanyol-
országa eltünőben van, művészetének értéke annál na-
gyobb. A nagy mesterek mellé helyezendő, azoktól vette
alaposságát, minden külső ragyogás-biztonságát, min-
den vakmerősége mellett s ezen tulajdonságánál fogva
ébred bennünk az az óhaj, hogy az ilyen alkotásoknak
nem a szalonokban, hanem a nagy gyüjteményekben,
a Louvreban vagy a Prado-ban van a helyük. [p. 10]"


[no author]: Brangwyn Frank Karcai, p. 13-15

„Anglia az egyetlen ország, ahol oly társadalmi
osztály lakásának falain, melyeken mindenütt másutt
közönséges fényképek vagy szinnyomatok disztelenked-
nek, igazi rézkarcokkal találkozunk."
Ezt irta Dr. Singer Brangwyn rézkarcainak jegy-
zékéhez irt előszavában, s ez az elismerés nagy szó.
A művészi izlés oly magas fokát igazolja, amely felül-
múlja a franciákét is, a németekről, a mienkről nem is
szólva. A legnemesebb reprodukáló művészetet, a réz-
karcot Angliában mindenkor méltányolták, sokáig csak
idegen művészek alkotásaiban, mig végre Anglia is meg-
találta a maga nagy művészét.
Ezt a nagy angol művészt, Brangwyn Frankot
mutatjuk most be közönségünknek. Apja építész volt,
aki Belgiumban dolgozott s a fiatal Brangwyn ifjúságát
Brüggében töltötte, a néma Brüggében, Memiing váro-
sában, a legnagyobb művészi környezetben s ezekkel
meggazdagodva ment Londonba, ahol mihamar magára
vonta Morris figyelmét. így került bele a prerafaelista [p. 13]
mozgalomba, megismerkedett a nagy dekoratív művészet
elveivel, s igazi műhelytanulmányokat végzett, szőnye-
get szőtt Morris, falképet festett Burne-Jones, rézkarcot
gyakorolt Legros mellett, mig aztán Párisban Bingnek
kezdett el tervezni szőnyeget, Tiffanynak üvegfest-
ményeket, falképeket csinált a Royal Exchange tár-
saságnak Londonban, a velencei kiállítás angol termét
díszítette, könyveket illusztrált és legutóbb V. György
király koronázásakor ő tervezte London utcai díszítését.
Egész élete csupa mozgalom, a változatosság ke-
resése, utazás. Látta Tunist, Középázsiát, Marokkót,
Indiát s — Budapestet. Volt Messinában, Ostendében,
New-Yorkban és Szibériában, s mindent eredeti szemmel
látott, az álmodozó szemével.
Rembrandtból indult ki, a rézkarcoló Brangwynra
ez hatott legjobban ; kombinálta ezt Piranesivel, annak
exakt megfigyelő ereiével és megalkotta a maga stilusát,
egészen angol tradícióban, mely Constable módján, a
masszában látott egységek visszaadásában nyilatkozik
meg, de ő mindezt a jól megfigyelt exakt részletet, kép-
zelete erejében, mesés, tündéri fényhatásba meríti.
Roger Marx, a kiváló francia kritikus, a „Gazette
des Beaux-Art" ez évi januári számában megjelent nagy
tanulmányában olvassuk a többi között :
„Heroikus, hugoviktori szellem élteti kompozícióit,
s önt beléjük benső, intenzív életet . . . kifejezni valamit
a maga teljességében, minél erőteljesebben, ez Brangwyn
rendes előadási módja, — meghazudtolná természetét,
ha az édeskésséget, a moderációt keresné, — épen azért
a nő nem játszik nagy szerepet Brangwyn művészetében.
Felidéző erejénél fogva Brangwyn tulajdonkép
romantikus ; a mult emlékeivel űzött kultusza, a pitto- [p. 14]
resque iránt érzett veleszületett hajlamának felel meg
az emlékmű belső lényegét fogja fel mindég, érezisfejezi ki:
ez jellemzi Barnard vár hidját, itt a vizben tükröződő
gótikus iv árnyéka egészen misztikus hatású ... A ro-
mantikus illúzió érzete ébred fel láttára . . .
„Egyik legtisztább alkotása Ó-Hammersmith rész-
lete, telve élettel, mozgással, hatással; igen komplikált
díszletek, a fénysugár remegése a fényben uszó falakon ;
a hajók megvilágítása az előtér félhomályában ; a par-
ton lefolyó jelenetek, — mind hozzájárult ahhoz, hogy
világhírt teremtsen e lapnak, — annál is inkább, mert
itt szerencsésen egyesitette a mester összes témáit és
egész erejét. A munkáséletből veszi tárgyait, ez érdekli
Brangwynt, de a tárgyat költészetté emeli. Az ő gyára
— komor és sivár az életben — lapjain meg-
elevenül, elveszti fatalisztikus színezetét, fényben úszik
és mintha nem hatna halálthozó erejűnek. Előidézi
pedig ezt a fény és árnyék mesteri kezelésével, melylyel
a szinesség illúzióját is fel tudja kelteni. Ebben egyre job-
ban közeledik Rembrandthoz, mindegyre inkább tün-
déribb, vizionáriusabb lesz; de sohasem nyugtalanító,
mert fejlődése egyenes és harmonikus . . ."
Brangwyn ma kétségkívül a modern művészet
egyik jelese, mint rézkarcoló a római kiállítás egyik leg-
nagyobb dijának nyertese. Szinyei, Zuloaga mellett
ime a harmadik Rómában kitüntetett nagy mester, akit
bemutathatunk közönségünknek. Mikor e sorokat irjuk,
jön a hir, hogy az idei berlini kiállítás nagy arany-
érmét ő nyerte el. [p. 15"
Catalogue Structure
"Zuloaga Ignacio", cat. no. 1-22, p. 3-11
"A Zuloaga-Irodalom [Literatur on Zuolaga]", p. 12
"Brangwyn Frank Karcai" [Etchings by Frank Brangwyn], cat. no. 1-36, p. 13-17
"A Brangwyn-Irodalom [Literature on Brangwyn]", p. 18
"A kiállítással kapcsolatban bemutatásra kerülnek [Art Works Being Displayed in Connection to the Exhibition]", specified but not listed after cat. no. 36, p. 19
Additional Notes
Date information taken from: Ernst-Muzeum. A magyar történet, irodalom, művészet, szinészet és zeneemlékeinek gyűjteménye. Ernst-Muzeum 1912. p. n. p.
Opening hours and ticket price taken from: Ernst-Muzeum. A magyar történet, irodalom, művészet, szinészet és zeneemlékeinek gyűjteménye. Ernst-Muzeum 1912. p. p. 7.

+Gender Distribution (Pie Chart)

+Artists’ Age at Exhibition Start(Bar Chart)

+Artists’ Nationality(Pie Chart)

+Exhibiting Cities of Artists(Pie Chart)

+Catalogue Entries by Type of Work(Pie Chart)

+Catalogue Entries by Nationality(Pie Chart)

Name Date of Birth Date of Death Nationality # of Cat. Entries
Ignacio Zuloaga 1870 1945 ES 22
József Róna 1861 1939 HU 1
Frank Brangwyn 1867 1956 GB 36
Recommended Citation: "Zuloaga és Brangwyn gyűjteményes kiállitása." In Database of Modern Exhibitions (DoME). European Paintings and Drawings 1905-1915. Last modified Jun 2, 2020. https://exhibitions.univie.ac.at/exhibition/1056