exhibition

[The Exhibition of István Csók]

Csók István kiállítása


ID: 1126, Status: proof read
Exhibition period:
Feb 18‒Mar 8, 1914
Type:
solo
Organizing Bodies:
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat
Currency:
K (Austro-Hungarian Krone)
Quickstats
Catalogue Entries: 142
Artists: 1
Gender: female: 0, male: 1
Nationalities: 1
collapse all Catalogue View List View
Date Title City Venue Type
Date Title City Venue # of common Artists
1915 Magyar mesterek második csoportkiállitása [Second Group Exhibition of Hungarian Masters] Budapest Ernst Múzeum 1 artists
Dec 1913 Első csoportkiállitás [First Group Exhibition] Budapest Ernst Múzeum 1 artists
Jan‒Feb 1910 M.I.É.N.K. III-ik kiállítás [Third Exhibition of M.I.É.N.K] Budapest Nemzeti Szalon 1 artists
Mar 1907 A Nemzeti Szalon. Első csoportkiállítás [The First Group Exhibition Of The National Salon] Budapest Nemzeti Szalon 1 artists
Feb 5‒Mar 3, 1910 Ausstellung Ungarischer Maler Berlin Ausstellungshaus am Kurfürstendamm 208/9 1 artists
Jan 1908 M.I.É.N.K. [1] [M.I.É.N.K. [1]] Budapest Nemzeti Szalon 1 artists
Feb‒Mar 1909 M.I.É.N.K. második kiállitása [Second Exhibition of M.I.É.N.K.] Budapest Nemzeti Szalon 1 artists
Apr 27‒Jun 19, 1910 Nemzetközi Impresszionista kiállítás [International Impressionist Exhibition] Budapest Művészház 1 artists
Jan 23‒Feb 1913 A Művészház palotafelavató kiállítása [The Palace Inauguration Exhibition of the Művészház] Budapest Művészház 1 artists
Oct 1‒Nov 8, 1908 Salon d'Automne. 6e Exposition Paris Grand Palais des Champs Elysées 1 artists
Nov 14, 1906‒1907 Téli nemzetközi kiállítás [International Winter Exhibition] Budapest Műcsarnok 1 artists
Apr 22‒Oct 31, 1909 VIII. Esposizione d'Arte della Città di Venezia Venice Giardini Pubblici 1 artists
Apr 23‒Oct 31, 1910 IX. Esposizione d'Arte della Città di Venezia Venice Giardini Pubblici 1 artists
Apr 23‒Oct 31, 1914 XI. Esposizione d'Arte della Città di Venezia Venice Giardini Pubblici 1 artists
Apr 13‒Jul 1912 Stedelijke Internationale Tentoonstelling Van Kunstwerken Van Levende Meesters Amsterdam Stedelijk Museum 1 artists
Catalogue
Csók István kiállítása. 1914.
Nr. of pages: 22 [PDF page number: 55].
Holding Institution: Metropolitan Ervin Szabó Library
Catalogue Price
1
Preface
Arsène, Alexandre: Csók István, p. 5-12 [Translation by Mezey Lili]

"A magyar művészet a francia lélekre (sze-
mélyes tapasztalat alapján állíthatjuk)
nagyon vad, gyengéd és titokzatos ha-
tást gyakorol. Én nem tudom milyen
különös illata a természetnek, a szabadságnak és
a szerelemnek, olvad fel ebben az iskolában.
Hogy ezt meghatározhassam, szerettem volna job-
ban tanulmányozni, mint ahogy tehettem, irodal-
mát, életét, hatalmas vidékeit és emberi típusait
ezen nagy és szép országnak. Egy rövid látogatás
Budapesten oly benyomásokkal volt rám, melyek
inkább belsők voltak mint külsők és melyeket
nem tudnék elfelejteni, bár megfejtenem őket,
tökéletesen nem sikerült. Talán jobb ez igy, mert
általában az a fő, hogy élénk benyomásokat érez-
zünk, mikor valamely országot a művészi alkotá-
sok szempontjából nézünk, vagy amikor nagyon [p. 5]
megcsodálunk egy művészi alkotást, egy buja,
pompás vidéket. Az elemzés, egyes dolgok túl-
nagy ismerete, mindenesetre több világosságot
nyujtana a józan észnek és megvilágítaná a hely-
zetet, de a szív és az érzelmek kevésbbé volná-
nak elégedettek és így áll ez Magyarországgal és
a magyar művészekkel szemben is, melynek egyes
dolgairól ismereteim bizony hiányosak, érzem,
hogy az ő művészetüket elsősorban érzékeinknek
és a szívnek kell megízlelniök. Mikor Budapesten
bolyongtam, ebben a dúsgazdag, szorgalmas város-
ban, ama csodálatraméltó folyó partján, árnyas
ligeteiben és a Dunának azon szigetén, mely
olyan alkalmas a kellemes álmodozásokra, múzeu-
mainak termeiben, melyek telve vannak megkapó
művekkel, s bár nagyon megérdemelnék, mégis
kevéssé ismertek nálunk, mindenütt élénk élet
benyomását éreztem, de nem tombolót, mint a
mienk, életet, amely szenvedélyes, de nem erkölcs-
telen, szabad, de nem féktelen és amely ugyan-
azon időben képes nagyon erőszakos, de nagyon
ötletes munkát is végezni.
A magyar festészeti osztály az 1900. évi világ-
kiállításon, a kiváncsi közönségnek, hasonlóan, de
gazdagabban és rejtélyesebben új álomszerű örö-
möket és rendkívül kedves belső felindulást oko-
zott. Hála az osztály kíváló művészi rendezőinek,
olyan volt ez a kiállítás, mint amely az árnyékból
bukkan elő. A legkülönbözőbb hangulatú képeknél
is, mindig megtalálható az a bizonyos költői [p. 6]
irányzat és erőteljes természeti ösztön, mely azt
hiszem, legjellemzőbb a magyar művészetre. Nagy-
szerű történelmi idézetek váltakoztak komoly, ha-
tásos, majdnem vallásos tárgyú festményekkel,
mezei munkák, melyeknél lehetetlen volt meg-
határozni, hogy a harcosok-e azok, kik kardjukkal
és szuronyukkal művelik az emberiség földjét és
kilátást nyujtanak egy jövendő ismeretlen aratásra,
vagy azok a parasztok, ásó és kapájukkal nem
háboruskodtak-e a földdel és hősei egy névtelen
és nagyszerű történelemnek. A harcos és földmű-
ves örökké testvérek ezen a hősies földön, vala-
mint a szerelem és a cselekmény, szakadatlanul
össze vannak láncolva és minden asszonyban egy
hercegnő, egy szerelmes, vagy egy parasztnő van
megtestesülve, a körülményekhez képest. Ott érezni
lehet, hogy bármelyike ezen erőknek, nemcsak
félig adta át magát a munkának és megmutatták
a magyar osztályon, hogy ez ország művészei nem
tudnak, nem is képesek kicsit alkotni. Szeretném
tanulmányozni a kiválóbb mestereket, kik úgy ki-
tüntek előttünk, de különösen örömöm telik ma
részletesen foglalkozni egy valóban eredeti, vonzó
és hatalmas művésszel, Csók Jsvánnal, kit több
esztendőn keresztül követtem és aki kétségkívül
egyike azoknak, kik évi Szalonjainkban a leg-
nagyobb bátorsággal és a legfényesebben kép-
viselike Magyarországot.
Minthogy Csók első fellépése elég messze vezet-
hető vissza, nem is képzelték volna nálunk, hogy [p. 7]
ő valósággal modern festő. Báthori Erzsébet drámai
története, mely egyike legelső műveinek, bizonyos
távlatból úgy tűnik fel, mintha azon indulatos,
tehetséges mestereknek és ügyes történészeknek
volna egyik műve, kik megérdemelték lelkesedé-
sünket úgy az 1889-iki, mint akár az 1878-iki
általános kiállításon. Nos tehát éppen ellenkező-
leg, egy egész fiatal ember kísérlete volt ez, mert
Csók 1865 február 13-án született (Puszta-Egre-
sen). Tanulmányait a Budapesti Szépművészeti
iskolában végezte, s nem meglepő, hogy az akkor
uralkodó tradiciók követője lett, mely annyi mű-
vészt híressé tett. Kiképzésének második táptanyája
München volt, ahol Loefftz volt mestere. Tanul-
mányainak végső befejezése, ha ugyan egy ilyen
művésznél, kinek már korán mesteri tehetsége
volt, ily kifejezés használható, Páris volt, ahol az
ember többé-kevésbbé kényszerítve van egy szen-
telt lobogó alá állni, hogy egy műterembe bejut-
hasson. A Bouguereau és Tony Robert-Fleury
tanfolyamai voltak azok, melyeket Csók látogatott,
vagy legalább is érdemesnek tartott látogatni. Mint
minden igazi egyéni festőt, nem a mester esztéti-
kája befolyásolja; amit ő keres, az a munka
könnyedsége, amivel nála találkozunk is és az
általános tanulmány légköre az, ami neki nélkü-
lözhetetlen. Sokkal könnyebben található volt ez
a régi mestereknél, de található azért most is,
mert ha az ember nem nagyon ragaszkodik a
mesterhez magához, mint például Gérome, úgy [p. 8]
sokkal hamarább bontakozik ki saját egyénisége.
Ezt tette Csók is a két tiszteletreméltó akadé-
mikusnál, kiket előbb megneveztem.
Mielőtt rátérnénk későbbi műveire, szeretnék
egy kicsit visszatérni "Báthori Erzsébet" képére,
amely megkülönböztetésül, a mester utolsó képei-
től, nekem, ki nem vagyok alattvalója az akadémiai
iskolának, sem a konok művészi hitvallásnak, az
a véleményem, hogy drámai szépséggel és el-
ismerésreméltó meglepő felfogással bíró mű.
A vad és érzékies fejedelemnő, aki örömöt talált
abban, hogy a leggyengébb és legbájosabb áldo-
zatokat vérükben kínlódni lássa, a felépítés, a
ruházatok és színek kiválasztása, a történelem és
az élet eseményeinek rendkívüli felfogását bizo-
nyítja. Ez egy nagyszerű megszemélyesítője, a
szadizmusnak, egy megbotránkozott megszemélye-
sítés, mely magától értetődik, miután Csók szereti
az életet, én egy terjedelmes költemény első éne-
két látom az ő művében, mely Erzsébet kegyetlen
fényűzéséből a Nirvánának határozott és mámoros
nyugalmáig tart, amely a jelen pillanatban az
utólsó hatalmas műve művészünknek.
1889-ben Csók látogatást tesz a falusi vidéken
"Krumplihámozóival", mely nagyon kiváló alko-
tása volt és az akkori világkiállításon kitüntetést
nyert. De nem mondtam éppen előbb, mennyire
jellemzi ez a vegyüléke a lirizmusnak, természet
és világszeretetnek, a magyar kedélyt (festészetet)?
Nagyon örülök, hogy ezt a tulajdonságot Csóknál [p. 9]
is megtalálhatom, valamint nagyon örülnék, ha
láthatnék néhány szép aktot ábrázoló kép után
egy falusi paraszt asszonyt, szép tarka öltö-
zetben.
Csók István az álomhoz és történelemhez tért
vissza, nagyon szép festményével. ,,Ezt cseleked-
jétek az én emlékezetemre"', melyet, miután díjat
nyert az 1891-iki Salonban, aranyérmet az 1900-iki
világkiállításon és még egy érmet Anversben, a
budapesti Múzeum szerzett meg.
Azonban sietek rátérni azon dolgokra, melyek
még sokkal jobban felkeltették mély érdeklődése-
met a párisi Salonokban. Engem vonzott, mint
ahogy vonz minden ritka dolog, az a rendkívül
eredeti, hajlékony és megrendítő festmény, a
„Vampírok". Szerintem ez a mű egy újfajtájú
allegóriája a szerelemnek, azaz inkább a kéjnek
az ő veszedelmes mélységeivel és amelyet semmi
ily tárgyú munka nem tudott túlhaladni, vagy
megközelíteni. A szép formák által Csók a nyug-
talanságra sugall, a sok színben játszó és világos
tónusokkal a szenvedélyes éjjeleket, a fiatalság
és szépség által a halált juttatja eszünkbe. Ez
egy különös és akaratlan festői átírása a Walpur-
gis-i éj epizódjának Goethe Faustjából és úgy
képzelem, sőt állítom - mert az ember felel
azon költők véleményéért, kiket szeret -, hogy
ami nagy költőnket Baudelaire-t, a szerelem borz-
almainak érzéketlen énekesét is nagyon elbájolná
ezen szép festmény. [p. 10]
Időközben, színben épp oly gazdag, kidolgo-
zásban szabad és erőteljes, de nyugodtabb mun-
kákra gondolok, melyek nem azért vannak te-
remtve, hogy elámítsák a szemlélőt, mint például
a „Műterem sarka", melyen megvan a művész ha-
talmas kézvonása, szerencsésen világítva és meg-
ajándékozva egy nagyízlésű akt tanulmánnyal, vagy
pedig a „Magdolna", „Thamar", ,,A pusztán”
című művei, vagy végre az a nagyon szép női
arckép az 1907-es Salonból, melynél Csók be-
bizonyította, hogy mesésen belehatolt a párisi
eleganciába, nem kevésbbé csodásan segítve a
modell által, aki szépségével bebizonyította, hogy
az igazi párisi nő, bármilyen rangban születik is,
báj dolgában túlhalad minden más asszonyt.
Engedjék meg tehát nekem öreg párisinak, fel-
bátorítva Csók műve által, hogy a világ minden
szép asszonyának a “Párisi nő" elnevezést igé-
nyeljen, meghagyva őket természetesen az ő első
és drága hazájuknak. A dicsőség inkább Párist
illeti meg, mint őket.
Hátra marad az az elsőrangu alkotás, melyre
az imént tettem célzást, a „Nirvána", mely költői
alkotás és dédelgetettje a festőnek. Azok a gyö-
nyörű csoportozatok, amelyek egy kékes rózsa-
színű égből bontakoznak ki, az az elragadó és
finom arca egy ifjú gyermeknek, ki még nem
ismeri, csak az idegen „Nirvánát" akkor, mikor
mások a szenvedélyes „ Nirvánába" vannak el-
mélyedve, minden úgy van alkotva, mint egy [p. 11]
fényes visszhangja a Vampíroknak. Itt az üdv, ott
a nyugtalanság, itt a gyötrelem, ott a véghetetlen
fájdalom. Ez a két mű, anélkül talán, hogy a
festő akarta volna, teljesen és megkapóan ki-
egyenlíti és kiegészíti egymást.
Csók ennél a festménynél jutatta kifejezésre a
harmonikus színek rezgését. Ö festőnek és költő-
nek bizonyult és azt hiszem, hogy ez a műve
neki otthon oly dícsőséget fog szerezni, mint
ahogy hírmondójának hízelgő dícséreteit már
Párisban megismerhette.
A színek ilyen uralmának megállapítása után,
nem tudnék sokáig vesztegelni virágképeinél, a
magyar parasztasszonyok szép arcképeinél, mely
mindegyik egy-egy nagy virág, vad virág, élénk
tarka tónusokkal; nagyon szeretem, mikor a festő
pihenteti a nagyfontosságú alkotásokat.
Szeretem őket, mert őszintén ragyogó és igaz
dolgok, vagy legalább is igazaknak kellene len-
niök és mert harmonikusan kísérik Csóknak ezen
művét, mely olyan mint egy zsolozsma, a teremt-
mények keletkezésénél. Mindent megmondva és
egy szóval összegezve az öröm, szerelem, gazdag
színek és hatalmas művészi formák őszinte be-
nyomásait, befejezem cikkemet azt írva, hogy én
így értem, így szeretem a festészetet. [p. 12]"
Catalogue Structure
"Csók István", p. 5-12
"Csók István (A "Les archives biographiques contemporaines" adatai nyomán.) [István Csók (Based on the Information in "Les archives biographiques contemporaines".)", p. 13-14
"Tárgymutató [List of Artworks]", p. 15-22
"Vásárlási szabályok [Rules of Purchase]", p. 16
"I. Terem [I. Hall]", cat. no. 1-26, p. 17-18
"II. Terem [II. Hall]", cat. no. 27-45, p. 18
"III. Terem [III. Hall]", cat. no. 46-62, p. 19
"IV. Terem [IV. Hall]", cat. no. 63-81, p. 19-20
"V. Terem [V. Hall]", cat. no. 82-103, p. 20-21
"VI. Terem [VI. Hall]", cat. no. 104-111, p. 21
"VII. Terem [VII. Hall]", cat. no. 112, p. 21
"VIII. Terem [VIII. Hall]", cat. no. 113-142, p. 21-22
"Képek [Pictures]", n.p.
Note
Biography of the artist provided in catalogue.

+Gender Distribution (Pie Chart)

+Artists’ Age at Exhibition Start(Bar Chart)

+Artists’ Nationality(Pie Chart)

+Exhibiting Cities of Artists(Pie Chart)

+Catalogue Entries by Type of Work(Pie Chart)

+Catalogue Entries by Nationality(Pie Chart)

Name Date of Birth Date of Death Nationality # of Cat. Entries
István Csók 1865 1961 HU 142
Recommended Citation: "Csók István kiállítása." In Database of Modern Exhibitions (DoME). European Paintings and Drawings 1905-1915. Last modified May 18, 2020. https://exhibitions.univie.ac.at/exhibition/1126