[Exhibition of the Futurists and Expressionists]

"A Nemzeti Szalon igazgatósága [The Directorate of Nemzeti Szalon]:
Elnök [President]: Gróf [count] Andrássy Gyula v.b.t.t.
Alelnök [Vice-President]: Molnár Viktor, nyug. államtitkár [ret. state secretary].
Igazgató [Director]: Déry Béla.
Igazgatósági tagok [Directorate members]: Baditz Ottó; Gellért Jenő; Kacziány Ödön; Kézdi Kovács László.
Műtáros [In charge of the collection]: Rubovics Márk.
Titkár [Secretary]: Bende János.
Ügyész [Prosecutor]: Dr. Képessy József.
Pénztáros [Treasurer]: Weiser Kálmán.", p. 3

Nr. of pages: 31 [PDF page number: 32].
Holding Institution: online: Zentralinstitut für Kunstgeschichte, Munich

Déry, Béla: Néhány szó a Futuristák és Expressionisták kiállításához, p. 5-12

"Amig hazai művészetünk kicsiny hajója impresz-
szionista, naturalista és itt-ott neo-impresszionista sze-
lekkel is bajlódik, azalatt a nyugati művészeti metropoli-
sok közönségét új művészeti események ejtik lázba.
Felkerekedik Itália klasszikus földjén néhány tempera-
mentumos olasz, akik társulva egy pár más nemzetbeli
— főleg német — művészszel új vért, erősítő injek-
ciót próbálnak beadni a modern művészeti fejlődés
öregedő testébe.
Az olasz temperamentum és tehetség összefogott
a kétszerkettő az négy elveit valló számító germán
filozófiával, hogy hatalmas szövetséget alkosson. Ösz-
szefogott, hogy halált kiáltson mindenre, ami sablonos
és mindenre, ami tradíciókból táplálkozik. Összefogott
néhány fiatal izmos gyerek, tele eltitkolt szenvedélylyel
és haraggal minden iránt, ami lassú, mesterségi mun-
kával épült, — mint ahogy hosszas szenvedések
és elnyomattatások után a szük, dohos pince-oduk
fojtó légkörében nevelődött nihilisták elindulnak le-
rombolni fényes palotákat, levegőbe röpíteni százados
trónok aranykoronás bálványait.
A futuristák és expressionisták mozgalma volt ez.
Az előbb említett csoport Rómából indult ki, végig-
járta Európa minden művészeti fokusát, megfordult [p. 5]
Páris, Berlin, Stockholm, Brüssel, München és Bécsben
s immár vonul hazafelé. Megy vissza Rómába, a futu-
rista válo-gatott csapat, hazaviszik a legyőzöttek
elismerését, a meglepettek csodálkozását és viszik haza
azokat az ökölcsapásokat is, amelyek nekik a merész
küzdelemben osztályul jutottak. Utjukban megállította
őket a Nemzeti Szalon, hogy a magyar műbarát kö-
zönség is lássa ezeket a tagadhatatlanul érdekes egyé-
neket akikről külföldön és idehaza is annyit beszélnek
és írnak;
Általában fölöslegesnek tartjuk katalógus-előszók-
kal befolyásolni a kiállítások látogatóit. A tárlat legyen
sanctuarium, amelyben csak a képnek, vagy szobornak
szabad beszélni! Ez a kiállításunk azonban — előre-
láthatólag — annyi és különféle véleményt fog az
emberekből kiváltani, hogy egyrészt művészeti prog-
rammunk iránt tartozó kötelességünk, de az idegen
vendéggel szemben tartozó illendőség is parancsolja,
hogy elmondjuk róluk azt, amit a velük való érint-
kezés révén sejtünk, vagy amit ők szükségszerüleg
tudomásunkra hoztak.
A futurista mozgalom megindítói költők, festők,
muzsikusok és írok voltak, akiknek sikerült bátor fel-
lépéssel, meg a művészeti és irodalom törvények kí-
méletlen legázolásával önmaguk és működésük iránti
egy-kettőre érdeklődést kelteni. Költőik: F. T. Mari-
netti (vezére a futuristáknak), G. P. Lucini, Paola
Buzzi, A. Pallazzeschi, E. Cavacchioli, Corrado Go-
voni, Liberó Altomare, E. Cardile, Luciano Fo'gore,
G. Carrieri, E. Manzella Frontini, Auro d' Alba és
Armando Mazza realisztikus versekben énekelték meg
mozgalmuk célját; a festők: Umberto Boccioni, Carlo
D. Carra, Luigi Russolo, Giacomo Balla és Gino
Severini irodalmat vittek bele a festészetbe, mig
Ballini Bratella olyan muzsikákat komponált, mely új- [p. 6]
szerűségének itt-ott brutális volta dacára hamar belo-
pódzott a finoman muzsikális olasz fülekbe. Ebben a
zenében van valami a modern Strauss forradalmár
lelkéből, mely eleinte — szinte — kellemetlenül hat
a lágy, fülbemászó melódiákhoz szoktatott idegekre,
de mégis hamar meg lehel szokni. Nem kivánják, hogv
ezt a zenét meg is értse a hallgató, mint ahogyan a
madarak énekét sem értik meg és mégis tetszik az a
világ teremtése óta az embereknek. — Amikor dalol a
pacsirta és énekel a fülemüle — közömbös a madár
előtt hogy mit szólanak hozzá az emberek?
A futurista irodalomnak van valami hasonlósága
ahoz az irányhoz, amelyet nálunk Ady Endre és a
Nyugat kultiválnak évek óta, ellenben a pikturájuk
teljesen idegen, amelyekhez hasonló nálunk még
nem festődött vagy rajzolódott. Azért mondom, hogy
festődött, mert a festésükben van valami refleksz-moz-
gásszerü, minden vonásuk a tudatos-öntudatlanság
bélyegével készül, mint amilyen az utcán járónak a
menése. A kulturember lakkcipőbe bujtatott lába a
sötét utcán óvatosan kikerüli a pocsolyát, miközben a
lábak gazdája : az éjjeli tivornyából hazamenőnek az
agya arról az édes fertőről elmélkedik, amelyben talán
pár perccel előbb része volt.
A futurista festőkhöz legközelebb állanak miná-
lunk a Nyolcak, de amíg az utóbbiaknál a pikturális
rész a hangadó, addig a futuristáknál főleg az iro-
dalmi rész képezi a képek gerincét. A futuristák —
függetlenül a festés modorától — abból az elvből
indulnak ki, hogy az alkotó művészet legfőbb fel-
adata : az ujitásra törekvés. Hogy igazuk van-e vagy
nincsen ? ne vitassuk, mert ők a saját műveiket sem
tartják és kívánjak örökéletűnek s nem fogják zokon
venni, ha nyolc-tiz év múlva — amikor ők már negy-
venesek lesznek (most ugyanis a legidősebb közöttük [p. 7]
alig 30 éves) az ifjabbak bátrabbak és talentumosabbak,
ezeket a képeket, kottákat és verseket a tűzbe hányják.
A szerénységük tehát feltétlenül tiszteletre méltó, mert
nem ambicionálják azt, hogy műveikben haláluk után is
gyönyörködjenek, vagy hogy azok fölött gúnyolódjanak és
élcelődjenek! Művészetük elméleti részében, tehát az
igazságot meg a jogot tőlük nehéz lesz elvitatni, lévén e
sártekén minden változandó. S mert semmi sem örök
és senki sem csalhatatlan, tehát semmi sem érdemli
meg, hogy változatlanul meghagyják és következés-
képpen senkinek sincs joga azt követelni, hogy szelleme
vagy művei túléljék a fizikai élethatárokat csupán
azért, hogy a tradíciókat nevelje.
A földet gömbölyűnek tartja a köztudás, pedig
ezen anyja létünknek és bázisa minden dolgainknak
már régen nem az! Az őrült gyors forgásban felülete
átalakult, tengelyétől jobbról-balra dült és fölül-alul
behorpadt; lényege tehát megváltozott és azóta is
folytonosan változik ! Titkos, kifürkészhetetlen és csak
sejtett hatalmú erők állati és emberi maradványokat
hoznak fölszinre. Napvilágra kerülnek rég letűnt napok
emlékei és hajdani kulturidőknek csodás termetvényei,
amik mindazt igazolják, hogy csak a kalendáriumi év
napjai térnek vissza, — és azok is csupán látszólag
— de a letűnt órák és percek — egymáshoz ha-
sonlóan — sohasem !
De nem is kívánja a későbbi ember visszavará-
zsolni a multat, mert a modern ember jelennek élő
lény !
Az utód megcsodálja az archeologia kincseit, a
kiásott múmiákat, ezeket a beszédes dokumentumokat,
amelyek rég letűnt időknek a mainál fejlettebb kul-
túrájáról beszélnek, de mégsem kívánja vissza azt a
világot. A muzeumokban kiállítva látjuk az első
fabiciklit, Stephenson első lokomotivját, az első [p. 8]
primitív gőzhajót és a Rococo idők kényelmes
gyaloghintóját, ám a mai autós és repülőgépes ember
még sem óhajtja igénybe venni ezeknek az időknek a
békés, ideg nem izgató szerszámait.
Tisztelettel lelkében, de mosolygó fölényes arccal
járunk a rég letűnt idők minden relikviái között és
csak egy dolog maradt — ugy ahogy — megbecsült
és egészen le nem sajnált a jelen embere előtt: a mű-
vészeti alkotás.
A futuristák és az expressionisták most ennek is
hadat üzennek! Lehetetlennek tartják, hogy a mai fej-
lettebb izlésü, kultiváltabb idegzetű embernek ugyanaz
a piktúra, zene, szobrászat vagy irodalom kelljen, mint
a sok századok előttinek! A kulturális fejlődés hullám-
törőit látják a muzeumokban, könyvtárakban és gyűj-
teményekben, amelyeket — szerintük — be kell zárni,
hogy egész generációk ne foglalkozhassanak velük,
hogy ekép önálló egyéni irodalom és szüztiszta művé-
szet fejlődhessék az egész világon!
Akkor nem kellenek majd a geográfiai határok és
mégis megteremtődhetik mindenütt a nemzeti művészet,
mert ennek a fejlődéséhez nem külsőségek, hanem
benső lélekbeli anyagok szükségesek, — amely pedig,
ha szűziesen érintetlen, — más és más lesz s főleg
nemzeti lesz minden emberi alkotásnál.
A futuristák hitvallása, mint minden fanatizmus,
kétségtelenül őszinte! Manifesztumuk sem öltött dip-
lomatikus mezt és ennek az igazmondásnak köszön-
hetik a babérok mellett az ütlegeket is, amikben
itt-ott részük volt. Vezérük Marinetti, mikor Rómából
elindultak világothóditani, például ilyeneket irt és hasonló-
kat manifesztumában : »Nézzetek reánk! Nem kapkodunk
levegő után, mert mi magunk vagyunk az emésztő tűz, a
tunyáknak kellemetlen gyorsaság és az utálat! Az igaz
művészet nem adagonként lopja be magát az emberi [p. 9]
szívbe, hanem hirtelen, erőszakosan és ha kell borza-
dályt keltőleg! Csak a küzdelemben és a harcban van
szépség, ha mindjárt leveretéssel is végződik! Nem
mestermű, nem igazi műalkotás az, mely nélkülözi a
támadó és romboló momentumokat! Az igazi egyéni
művészet bemutatkozásának életfeltétele, hogy a szem-
lélő tradícióit és ideáljait kipusztítsa, minden egyéb
alkotás csak — kérődés — reprise, melynek értéktelen-
sége nyilvánvaló! Az irodalom és költészet hivatása
nem a létező és elpusztítandó fogalmak elleni küzde-
lem, hanem az állandó és örökös támadás ismeretlen
erők leigázására! Uj színeket kell kikeverni, uj hangokat
kell megcsenditeni, uj szókkal kell kifejezni azt a for-
radalmi elemet, amely ott szunynyad az emberi szív
fenekén ! Föl kell gyújtani a képtárakat és a könyvtá-
rakat, hogy a mai differenciálódottan született ember
lelki fejlődése rá ne tévedhessen az utálatos sablo-
nokra !»
Összegezve mindent ennek a mozgalomnak tisz-
teletre méltó a célja, mert amiért küzdenek az a leg-
ideálisabb kulturális végcél : a hamvas, szűzies, érin-
tetlen egyéniség.
Hogy az eszközök, melyekkel vendégeink ezt az
ideált megvalósítani akarják, jók-e ? megfelelők-e ? ké-
pesek lesznek-e a mi közönségünket is — esetleg
részben — meghódítani ? Ennek igazolhatása végett
rendezte meg a Nemzeti Szalon a futuristák és expres-
sionisták kiállítását!
El vagyunk készülve arra is, hogy keletkeznek
majd olyan hangok, amelyek szemünkbe vágják, hogy a
mi közönségünk nem óhajt ilyesmiket látni, hogy a
magyar publikum nem kíváncsi ezekre a dolgokra stb.
Az igazi közönség szempontjából erre is ki kell
térnünk !
Szeretett fővárosunkról a minapában kelt szárnyra [p. 10]
az az örvendetes hir, hogy a készülő Nagy-Budapest-
nek, egy millió és százezer lakosa van. Ezt az örven-
detesen rohamos számbeli gyarapodást a kultura saj-
nos, nem érezi meg és sem a Nemzeti Szalon, sem a
Műcsarnok tagjainak létszámában ettől a jóllakottság
serlege eddig ki nem csordult. Ismétlem — sajnos –
ebben a nagy tömegben igen kicsi a műbarátok és műér-
tők-százaléka. Odavetőleg van ebben a kolosszális számban
egy »felső tízezer«, amely tagsági állományként szere-
pel a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon évkönyveiben,
de »igazi biblai tíz« legfőlebb 3000 az ilyen lélek
amelyből 2000 esik csupán a fővárosra, a többi pedig
— a Nemzeti Szalon által vidéki tárlatok rendezése
révén — a vidékre. Ez az elite társaság azonban fel-
tétlenül raffinált izlésű. Kontaktust tart minden művé-
szeti eseménynyel, jogot formál és jogosan kiváncsi
mindenre, amely a művészet bélyege alatt a világon
végbe megy. Ez a háromezer lélek idehaza—
és ha uton van külföldön is megnéz minden kiállí-
tást, ha pénze van : vásárol is képeket meg szobrokat,
járat és olvas művészeti lapokat, lakását művészettel
rendezi be, társadalmi érintkezést tart fönn a művé-
szekkel és egész lelki élete a művészet szeretetétől,
impregnáltán pereg le az élet orsóján.
Ezzel szemben az ugynevezett »nagy közönség«
csak fogalom a műpártolás és műszeretet mezőségein,
melyre nincs is szüksége semminek és senkinek.
gTeljesen azonos ez a mumus a »közvélemény«-nyel
a mely szinte nincsen meg sehol és nem is kell a
z okosoknak, hozzáértő emberek mégis kotyvasztják a
titkos laboratoriumokban. Nem létező fogalmak ezek,
de beszélni szokás róluk, pedig a »nagy közönség«
cimü uraságot nem látta még eddig senki sem a kiál-
lítási termekben, sem a könyves boltokban, sem pedig
egyebütt, ahol kulturát is mérnek. [p. 11]
Ennek a 2—3000 igazi műértőnek és műbarátnak
a jogait honoráljuk, amikor megnyitottuk a Nemzeti
Szalon termeit a futuristák és expressionistáknak.
Alkalmat adunk, formálja meg tehát róluk és alkotá-
saikról kiki, önállóan és egyénileg a maga véle-
ményét. [p. 12]"

"A Nemzeti Szalon igazgatósága [The Directorate of Nemzeti Szalon]", p. 3
"Néhány szó a Futuristák és Expressionisták kiállításához [A Few Words on the Exhibition of Futurists and Expressionists]", p. 5-12
"A kiállitott műtárgyak jegyzéke [Index of Exhibited Art Works]", p. 13-29
"Futuristák [Futurists]", cat. no. 1-24, p. 15-24
"Expressionisták [Expressionists]", cat. no. 25-110, p. 25-29
"Kérelem a művészekhez és műbaratokhoz [Application for Artists and Maecenas]", p. 20

Catalogue Structure altered

Work descriptions are provided in catalogue.